2013. április 30., kedd

Lejárt a jogsim


Annyira jó fejek ezek a luxemburgi magyarok, de most komolyan! Az is lehet, hogy más eset kapcsán már áradoztam erről a közösségről. Az is lehet, hogy ez már unalmas is Önöknek, de az is lehet, hogy szimplán dicsekvésnek veszik. Mégsem tehetem meg, hogy ne említsem ezt meg már a történetem legeslegelején.

Valamikor februárban volt egy problémám, ezt leírtam a luxemburgi magyar közösség fórumán, majd alig tíz perc elteltével sorjáztak a segíteni szándékozó, informatív levelek. Már úgy kellett leállítani őket, hogy oké, “villmols merci”, nem győzöm olvasni, kegyelmezzetek, megvan, amit akartam! A végén közös levélben mondtam köszönetet, mert már nem voltam képes minden egyes levélre külön válaszolni. De ez legyen a legnagyobb bajom!

Az történt, hogy február elején beszélgettem az anyukámmal, aki megkérdezte, hogy tudok-e róla, hogy nekem még olyan jogosítványom van, ahol az egészségügyi érvényességi határideje nem egyezik a jogosítvány lejártának határidejével. (Micsoda sunyi megoldás!) Ráadásul míg az egyik egyértelmű helyen, látható nagyságú számokkal, rendesen ki van írva: 2018.02.04., addig a másik meglehetősen eldugott helyen, muslicapiszok nagyságban, hevenyészett módon van feltüntetve: 13.04.19. Én ezt simán valamiféle kódnak néztem. Ha az előbbi dátumot normálisan ki tudták írni, akkor ez utóbbit vajon miért kellett elslendriánkodni? Csakis egy oka lehet: arra bazíroznak, hogy az a szerencsétlen hülye vezető nem fogja észrevenni, és így egy szaftos kis pénzbírságot lehet majd kiszabni rá. Szerencsére időközben változtattak ezen az idióta megoldáson, de sajnos ez rajtam már nem segített. Hiába érvényes a jogosítványom 2018-ig, az egészségügyi alkalmasságom idén, pont a születésnapomon lejárt. Jó kis szülinapi ajándék volt!


A régi magyar


És bár februárban három napra hazaugrottunk Magyarországra, hogy elhozzuk a kiskutyánkat, de ez a kevéske idő arra már nem volt elég, hogy a jogsimat megújíttassam. Így aztán végső elkeseredésemben és tanácstalanságomban a luxemburgi magyarokhoz fordultam, hogy ugyan mondják már meg, ők mit csináltak hasonló helyzetben. Ennek köszönhettem azt a rengeteg levelet, amiről már a bejegyzés elején írtam.

A tanácsok összegzése a következő. Egy vezetői engedélyért felesleges Magyarországra menni, mert itt is nagyon könnyű újat kapni. Nem kerül sokba, az ügyintézés nem tart sokáig, és nem mellesleg egy luxemburgi jogosítvány csak még egy plusz bizonyíték egy rendőri ellenőrzés során arra, hogy nem a regisztrációs adó megúszása miatt járunk luxemburgi rendszámú autóval Magyarországon. 

A segítő útmutatások alapján kinyomtattam az SNCA  (Société Nationale de Circulation Automobile) weblapjáról a formanyomtatványt. Én a francia verziót választottam, mivel a német lett volna a másik opció. Nyomtatott betűkkel kitöltöttem az adataimról szóló részt, és fekete tintával odafirkantottam az aláírásomat a bal felső sarokban lévő, erre kijelölt téglalap alakú területre. Ezután elindultam beszerezni a luxemburgi jogosítványhoz szükséges dolgokat. Nekünk, európai uniós országból érkezetteknek, ha még a jogsink lejárta előtt megyünk intézkedni, akkor egy jogosítványcserére lesz szükségünk. Ezt elintézendő nem kell más, mint a meglévő jogosítványról egy fénymásolat, egy igazolványmásolat (útlevél vagy személyi igazolvány), egy igazolványkép, egy lakóhely igazolás, és egy tizenkét eurós okmánybélyeg.

Ezért aztán elmentem csináltatni egy igazolványképet. Az elvileg professzionális fotósboltban készítettek rólam egy a borzalmasnál csak egy fokkal jobb képet, de inkább nem lázadtam, mert nem szerettem volna, ha megpróbálnak meggyőzni arról, hogy rólam úgysem lehet jobbat készíteni. Így inkább sztoikus nyugalmat színlelve átvettem a képeket.

Mivel nem olvastam el figyelmesen a rám vonatkozó részt, és mivel eleinte nem is nagyon tudtam, hogy a sok jogosítványkérő kategóriából én melyik speciális eset vagyok, ezért én az egészségügyi vizsgálatot is megcsináltattam. Úgy voltam vele, hogy minél több papírom van, annál jobb. Akkor legalább nem kell kétszer menni hiánypótlás miatt a Service des permis de conduire irodájába. Nem így lett, ugyanis a lakóhely igazolásból nem volt elég nekik a jelenlegi lakóhelyemről vitt igazolás (certificat de résidence), kellett egy másik abból a városból — esetemben Luxembourg fővárosból —, ahová kilenc éve először bejelentkeztem.

Egyébként az orvosi vizsgálaton többek között megvizsgálták a szememet: a távollátás élességét, a pupilla összehúzódását, a periférikus látásomat; a reflexeimet: talpam, térdem reakcióját. Megkérdezték nem vagyok-e gyógyszer-, alkohol-, illetve drogfüggő; voltam-e pszichiátriai kezelés alatt; el szoktam-e ájulni, volt-e már balesetem, és milyen műtétjeim voltak. Megnézték a vérnyomásomat, a szívemet, a vizeletemet, valamint hogy milyen magas és milyen súlyos vagyok. Kiderült, hogy súlyos vagyok, de magas nem. Ezek után a doki úgy találta, hogy teljesen rendben vagyok, ez utóbbi nem volt kizáró ok. Azonban később  kiderült, hogy teljesen feleslegesen ment el egy fél délelőttöm az orvosi vizsgálatra, mert az én kategóriámtól nem várják el az orvosi igazolás beszerzését.

Szóval, az a kategória, amibe mi tartozunk, az az “échange d’un permis établi par un État membre EEE”, ami nem jelent mást, mint az európai gazdasági közösségből érkezett állampolgár jogosítványának a cseréjét.

A beszerzett papírokat Luxembourg főváros északi részére a Kalchesbuck kettes szám alatti irodába kell bevinni. Itt lehet megvásárolni a tizenkét eurós bélyeget is. Egy áprilisi napon itt adtam le az igénylésemet, hogy pontosan egy hét múlva már a postaládában várjon a hír: mehetek a jogsimért. 


és az új luxemburgi


Ma kisebb sor végigállása után a bugyirózsaszínű magyar jogosítványomért cserébe megkaptam a szürkés rózsaszínű luxemburgi jogosítványomat. Új, friss, ropogós, plasztik, és tíz évig nem lesz gondom vele. Ojjé! Egyetlen szépséghibája, hogy ez a professzionális fénykép virít rajta. Na mindegy! Ezek után megteszi a Photomaton is!