2009. december 2., szerda

Először jelentkezem



Legújabb kori történetem 2004 májusában kezdődött, amikor kis hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz. Férjem jogászok számára kiírt EU-s állásra pályázott és el is nyerte azt. Akkor döbbentem egy nagyot, amikor kiderült, hogy Luxembourgban lesz a munkahelye, és így a mi új otthonunk is. Luxembourg? Miért nem Brüsszel? - akadékoskodtam. Brüsszelről legalább egyből eszembe jutott a gofri, a belga csokoládé, Tintin és Poirot… és ezek mind kellemes érzéssel töltöttek el. Most őszintén, ki az akinek az EU-s csatlakozás előtt Luxemburgról nem csak Luxemburgi Zsigmond rémlett fel. És vajon a magyarok hány százaléka gondolt előtte Luxemburgra, mint turistacélpontra? Fogadok, hogy mélyen tíz százalék alatt lesz ez az arány. Ki az, aki egyáltalán hallott, tudott valamit Luxemburgról? Mert én töredelmesen bevallom, hogy információm erről az országról nagyjából a nullával volt egyenlő. Még a sokkal kisebb Lichtensteinről és Monacóról is többet tudtam, mint a náluk lényegesen nagyobb Luxemburgról. Na, azért nem kell sokkal nagyobb országra gondolni, elég csak a nem túl méretes Nógrád megyét alapul venni, amivel szinte egyezik Luxemburg négyzetkilométereinek a száma. Gondolom Önök is ismerték ezt a kifejezést, Benelux államok, és mégis többségünknek, csak Belgiumról és Hollandiáról voltak bővebb ismeretei.

(Még mielőtt teljesen összezavarom a kedves Olvasót, szeretném tisztázni, hogy ha Luxemburgot írok, akkor az országra gondolok és ha Luxembourgot, akkor a fővárosra.)






Amikor május elsején először jöttem ki ide, egy dolgot egyből megtanultam erről az országról. Itt az ünnepnap nem tréfadolog! Olyankor nincs munka és ez alól a buszsofőrök sem kivételek. Hiába vártuk a buszt a repülőtér előtt, az csak nem akart megérkezni. A párom hiába erősködött, hogy fogjunk taxit, én makacsul vártam a buszt, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez az alapvető szolgáltatás is szünetel ilyenkor. Végül győzött a racionalitás és taxiba ültünk. Luxemburg nálam máris fekete ponttal kezdett.

Aznap délután a Place Guillaume-on viszont fordult a kocka. Május elseje lévén a téren vásárosok és büfék sorakoztak. Itt sétáltunk a férjemmel, amikor a tömegben egyszer csak megpillantottam egy, a fiatal turistáknak kedvesen, mosolyogva pózoló férfit, aki olyan helyes volt, mint egy filmsztár, és aki nem volt más, mint a nagyherceg. Igen kérem, Luxemburg nagyhercegség, amelynek élén egy igazi nagyherceg áll, ami sokkal izgalmasabban hangzik, mint az a sok európai monarchia, ahol csak király van.








Azóta itt ragadtam, és azt hiszem, néha még szeretem is ezt a kis országot, ami ugyan szerény méretű, de nagyon jó fekvésű. Ha a fővárosból elindulok kelet felé, 20 kilométer  után Németországban vagyok, ha ugyanennyit megyek nyugatra, akkor Belgiumban vagyok, és ha délnek veszem az irányt, akkor Franciaország határát léptem át. 

És nem csak a földrajzi térképen jó a fekvése, hanem a politikain is, hiszen az Európai Unió számos jelntős intézménye kapott itt helyet, így az Európai Unió Bírósága, az Európai Beruházási Bank, a Számvevőszék, de itt van a Bizottság és a Parlament titkársága is. És ez még nem minden! Luxemburg a Világbank adatai szerint, a világ leggazdagabb országa és a világ egyik legjelentősebb pénzügyi központja: 26 ország 156 bankja van jelen.






A legmagasabb áfakulcs csak 15 százalékos, a legalacsonyabb az Európai Unióban, de bizonyos termékeket, például alkohol, benzin és dohányáruk, csak 12 százalékos áfával terhelik. Ez az oka annak, hogy a környező országok határmenti településeinek lakói idejárnak tankolni és alkoholt vásárolni, így aztán Luxembourg mondhatja magáénak a vezető szerepet az európai országok között az egy főre jutó alkoholfogyasztás terén is. Maradjunk az alkoholnál, míg Magyarországon a zéró tolerancia van érvényben a volán mögött ülők számára, addig itt Luxemburgban 0,8 mg/ml a megengedett érték. Még Németországban is csak 0,5 mg/ml. Egy felnőtt férfi 4-5 pohár sör után nyugodtan autóba ülhet, és ha nem csinál semmi hülyeséget, nem kell a jogosítványa elvesztésétől tartania. Gondolom, nem is kell mondanom, hogy ennek ellenére itt sincs több ittas vezetés miatt bekövetkezett baleset.

Egy másik felmérésből megtudhattam, hogy Luxembourg a világ legbiztonságosabb fővárosa. Csodálkozva néztem azokat a nyitott kabriókat, amelyeket gazdájuk órákra a szabadban parkolva hagyott. Ezt látva, és az előbbi felméréstől elbízva magam anyukámnak váltig állítottam egyik ittléte alatt, hogy „ne izgulj már annyira, itt nem lopnak!“. Hát, nesze neked bizalom, egyből ki is rámolták az autómat az egyik játszótér mellett. És azóta is hallottam már olyan magyarokról, akiket szintén kiraboltak. Volt, akit otthon, volt, akit a munkehelyén.

Tehát, senki ne higgye azt, hogy itt a kerítés is kolbászból van. Aki külföldön él, távol a megszokott közegtől és nyelvtől, tudja, hogy számos nehézséggel kell megküzdenie, főleg az első időszakban. Következő leveleimben az én és a családom, valamint az itt élő népes magyar kolónia életéről szeretnék beszámolni Önöknek.







U.i. Némi áfa-összehasonlítás 2013. júniusából Magyarország és Luxemburg viszonyában. Az adatok erről az oldalról származnak: 


Gyerekcipő:                                     Mo-on 27 %,             Lu-ban 3 %

Gyerekruha:                                    Mo-on 27 %,             Lu-ban 3 %

Élelmiszeripari termékek:             Mo-on 18-27 %,      Lu-ban 3 %

Dohányáru:                                     Mo-on 27 %,              Lu-ban 15 %

Üzemanyag:                                    Mo-on 27 %,               Lu-ban 15 %

Alkohol:                                           Mo-on 27 %,             Lu-ban 12-15 %