Kaktusz és csillag

Hogy én hova járok bevásárolni? Szinte csak két helyre. Ezt a két boltot már úgy ismerem mint a tenyeremet, így tudom, melyik árucikkért hova kell nyúlnom. Szeretem ezt a fajta rutint, ami segít abban, hogy gyorsan túl legyek az egész vásárlási mizérián. A kezdetek kezdetén, amikor még újonc voltam itt, és új dolgokkal ismerkedtem, akkor sokszor tételesen áttanulmányoztam egy-egy termék összetételét. Ezek az idők azonban régen elmúltak. Az, hogy mennyi időt spórolok egy bevásárláson, az sokszor többet ér nálam, mint az eurókban mérhető spórolás.

Az egyik kedvenc helyem a Belle Etoile (ejtsd. bel etoál) bevásárlóközpont, ezen belül is a Cactus (ejtsd. kaktüsz) szupermarket. Miért is? Mert itt lehet kapni a legjobb marhahúst, luxemburgi termelőktől származót, amit nem kell órák hosszáig főzni, és így is porhanyós lesz. Mert itt lehet kapni a legtöbb fajta magyar bort. Igaz, hogy főleg tokaji borokat, és főleg aszúkat, de megtalálhatóak itt a Disznókő, az Oremus és a Sárga Borház termékei is. Mert itt lehet kapni a legfinomabb főtt gesztenyét, vákuum csomagolásban, ami nemrégiben egyik kedvenc édességünkké lépett elő. Mert a Cactus-ös konzerv lila káposzta a legjobb ebben a műfajban. Mert ez van a legközelebb hozzánk, és mert...

A lila káposzta

A Cactus, Luxemburg egyik vezető, és máig családi kézben lévő vállalkozása. A Cactus története egészen az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor Joseph Leesch nyitott egy kis vegyesboltot. 1905-ben Michel Donven lett a társa, akivel import cikkeket - rizst, kávét, kakaót és dohányárut - is felvettek az üzlet repertoárjába. 1928-ban azonban megszűnt ez a partneri kapcsolat, helyette Joseph Leesch fiai, Arthur, Jacques és Aloyse alapítottak egy Leesch Frères (Leesch Fivérek) nevű társaságot. 1930-ban megnyitották első kávéboltjukat a Rue de Strasbourgon, ahol kávépörköléssel is foglalkoztak. 1955-ben Arthur fiai, Paul és Alfred örökölték meg a céget, ezzel a harmadik generáció vette át az irányítást. 1962-ben ők hozták létre az első önkiszolgáló boltot VIVO néven, szintén a Strasbourg utcában. 1967-ben pedig megszületett az első Cactus névvel ellátott szupermarket Bereldange-ban. A Cactus nevet Paul Leesch adta neki, aki egy Jacques Dutronc nótából merítette az ihletet. Ez a dal gyakran felcsendül a Belle Etoile-beli Cactus-ben, én legalábbis már hallottam párszor, amikor a nagy bevásárlókocsival a sorok között szlalomoztam.

Magyar borok a Cactus polcain

1974-ben nyitották meg első bevásárlóközpontjukat a Belle Etoile-t Bertrange-ban, a belgiumi  Arlonba vezető úton. Na, ide járok én. Az épület le se tagadhatná, hogy a hetvenes években épült. Itt biztos senki sem alakul át plázacicává! Az épület ugyanis kívül-belül teljesen távol áll a mostani plázákban megszokottaktól. Szerintem az alapvető karbantartáson kívül hozzá se nyúltak azóta hogy megépítették. Ez nem egy csupa üveg és csillogó acélpalota, itt nincsenek tágas, világos terek. Itt a belmagasság alacsony, és a barna és bézs szín kombinációja az uralkodó. Talán Leesschék is érezték, hogy kissé elavult az enteriőr, ezért idén elkezdték felújítani azt. Kis lámpákkal sűrűn telerakott sötétkék álmennyezetet húznak fel végig, mintha az éjszakai égbolton ragyognának ránk a csillagok. Nagyon cuki, de annyira szerintem nem, hogy megérné összenyomni vele az amúgy is alacsony belmagasságot.

Ezen túlmenően építenek még egy háromemeletes mélygarázsos új szárnyat is, ami előreláthatólag 2013-ra készül el. Addig viszont lezárták a földszinti parkolási lehetőség egy részét, mert az épülettől jobbra fel kellett túrni mindent az építkezés miatt.

A Belle Etoile 

A Schnékertről már egyszer írtam az udvari beszállítók kapcsán. Ő ma a legnagyobb “traiteur” Luxembourgban, aki második üzletét a Belle Etoile-ban nyitotta meg. 2005 óta pedig a Belle Etoile-ban található Cactus is forgalmazza készételeit. Aki szeretné kipróbálni a Schnékert-féle különlegességeket, hogy utánajárjon, miért is érdemelte ki az udvari beszállítói címet, annak nem kell mást tennie, mint egy sima bevásárlás során leemelni valamelyik készételt a polcról. Vannak olaszos tésztaételeik, vannak halételeik körettel, van rizlinges húspástétomuk, vannak finom aprósüteményeik. Őszintén bevallom, hogy én néhányat kipróbáltam, de azért a Schnékertnél enni nem valami költségkímélő megoldás. Így azt hiszem nem igazán várható, hogy egyszer is hosszasan fogom Önöknek elemezni Schnékert kínálatát.

Épül az új szárny

Valamiről mindenképpen említést kell még tennem a Belle Etoile kapcsán, mégpedig a tematikus hetekről. A Belle Etoile folyosója hétről hétre kiállítás színterévé válik. Minden héten más és más kultúrát, hobbit, érdekességet mutatnak be. Voltak már kiállítva oldtimerek, ásványok, tengeri halak, modellvasutak, karikatúrák, Leonardo da Vinci találmányai. A mediterrán héten a térség termékeit, kuriózumait vásárolhattuk, borhéten, a világ szinte minden bortermelő országának kínálatát kóstolhattuk, közte a magyar borokat. Minden évben kétszer megrendezik a használt biciklivásárt, ahol kedvező áron lehet jó állapotú biciklit venni. (Azért érdemes a hét elején menni.) A gyerekem egy-egy kiállítás alakalmával már mosott aranyat Klondike-i homokból, a Luxlait egyik bemutatóján pedig már a tehénfejést is kipróbálta. Kell ennél jobb szórakozás?!

Indiai hét a Cactus folyosóján

Mivel egy lehetetlen alak vagyok, a végére hagyom a nemszeretem dolgot. Van valami, amivel sehogyan sem tudok kibékülni. Ez pedig a 2009-ben bevezetett hűségkártyarendszer és annak működése. A Cactus pontgyűjtő rendszere ugyanis nem való másra, mint értelmetlen dolgok felhalmozására otthon. A Villeroy&Boch borospoharaknak még bedőltem annak idején, de azok is végül anyukámnál kötöttek ki. Viszont most ott tartok, hogy több ezer pontom van, és csak gyűlik, és gyűlik, de nem tudom mire levásárolni. Sem konyhai eszközökre nincs már szükségem (már csak a fülemre tudnám őket akasztani), sem Hudora labdákra és tollasütőkre. Valami hasznosabbat nem tudnának kitalálni? Mondjuk, magyar borokat? Azokra szíves örömest levásárolnám!

Hol rejtegetik az élelmiszert Luxembourgban?

Biztosan sokan ismerik azt a közhelyes megállapítást, miszerint Magyarországon minden sarkon van egy kocsma. Én ehhez még hozzá szeretném tenni: és mellette egy kis közért. A legtöbb túlzó általánosítással szemben ezekben, azért lássuk be, van valami. Ezeket a fontos “közintézményeket” Magyarországon nem kell keresni, előbb-utóbb úgy is szembejön velünk egy. Nos, én meglehetősen el is voltam kényeztetve emiatt. Legalábbis ezt éreztem, amikor Luxembourg városába érkezve, kétségbeesetten róttam az utcákat, hogy egy kis boltot találjak, ahol legalább pár alapélelmiszert meg tudok vásárolni. Elkövettem azt a hibát, hogy a belvárosból kiindulva, annak egy kilométeres körzetében kerestem. Itt azonban, leginkább bankokat, elegáns butikokat, irodaházakat és éttermeket találtam. Élelmiszerboltot sehol.

Ma már természetesen tudom, hogy van egy a belvárosban is, csak sajnos jól eldugva, egy cipőbolt és egy optikai szalon között elterülő belső udvarban, legesleghátul. Az Alima meglehetősen sokoldalúan felszerelt élelmiszerbolt, ami a Porte Neuve 11. szám alatt található a luxembourgi értéktőzsde szomszédságában. Ha nem találnánk, akkor keressük az egyetlen helyet a belvárosban, ahol koldus ücsörög. Érdekes módon mindig más és más a koldus személye, de biztos pontként, itt valahogy mindig üldögél egy. Talán azért, hogy ha valaki a tőzsdéről kilép biztosan belebotoljon, és ezzel hívja fel a figyelmet a nagy társadalmi igazságtalanságokra.

Az Alimának ezen kívül van még egy boltja a Gare-nál, a vasútállomás környékén, a Fort Bourbon 11. szám alatt. A másik kettőhöz, amit a honlapjuk szerint még Luxembourg városában működtetnek, eddig nem volt szerencsém, de állítólag létezik - az egyik Belair-ben, a másik a belvárosi park mellett, az Avenue Emile Reuter 19. számon.

Alima reklám a merli parknál

A Gare környéke egyébként inkább hasonlít arra, amit egy nagyvárostól megszoktunk, elvárunk. Errefelé sokféle ember fordul meg, emiatt nagy a nyüzsi, és persze a boltok is sokfélébbek. Itt lehet találni akciós üzleteket, vagy csak egyszerűen olcsóbb árakkal dolgozó boltokat. A Gare környékén élelmiszerboltból is több van. A Gare épületéből kilépve, ha jobbra fordulunk, egyből egy Delhaize-t találunk. Ez a belga élelmiszerlánc sok luxemburgi magyar kedvence, de engem annyira nem győzött meg. Nem rossz, de szerintem van nála jobb is.

Az, hogy nem ide járok rendszeresen vásárolni, abban valószínűleg nagy szerepe van annak is, hogy sokáig volt egy alapvető problémám a Delhaize-zel: nem tudtam, hogyan kell kiejteni a nevét. Bármennyire is nevetségesnek tűnik, ez nagyon el tudta venni a kedvemet, hogy a Delhaize hűséges vásárlója legyek. Hiszen, ha megkérdezik tőlem, hogy mit és hol vettem, akkor csak körülírni tudtam volna a boltot. Ez a baj, ezekkel a belga cégekkel, amelyeknek flamandos vagy németes hangzású neveit franciásan kell kiejteni! A szegény távolról jött ember meg csak értetlenkedik. Ott van például a Neuhaus nevű belga csokoládézó. Mit gondolnak hogyan ejtik ki a nevét errefelé? Nem, véletlenül sem nójhauz-nak, hanem nöusz-nak.  A Delhaize-t pedig dölez-nek kell mondani.

"Dölez" a Gare-nál

Na, vissza a vasútállomásra! A Gare környékén, a Rue de Strasbourg 32. számon található még egy másik  közért, amelynek neve Cactus. És, ha már így szóba jött a Cactus, akkor elárulom, hogy nekem ez az egyik kedvencem, bár én nem a Gare-nál lévő boltjukba, és nem is az Avenue Pasteurön lévő, limpertsbergi  Cactus Marché-ba járok. Már évek óta a Belle Etoile bevásárlóközpontot látogatom, illetve az ottani Cactus szupermarketet. Ez egy száz éve luxemburgi tulajdonban lévő cég, ami nagyon jó minőségű árucikkeket kínál. Húsért csak ide jövök, különösen ha nem rágós marhára vágyom. És milyen jó, hogy ennek az üzletnek legalább egyszerűen ki lehet ejteni a nevét!

Általában minden városrészben található egy élelmiszerbolt, ami nem hangzik valami soknak. Ráadásul vannak olyan városrészek, ahol szinte egy sincs. Ott van mindjárt Kirchberg, az európai uniós negyed, ahol az Auchan bevásárlóközpont található. Ez azonban a lakott területtől távol, Kirchberg szélén fekszik, tehát még a kirchbergi lakosok is csak autóval, vagy busszal tudják megközelíteni. Ahogy egyik ismerősöm fogalmazott egyszer, itt minden az autósokra van kitalálva, és tényleg, a nagy bevásárlóközpontok  mind Luxembourg város szélén vagy a mellettük lévő településeken épültek fel. A már  említett Belle Etoile és a City Concord bevásárlóközpont is Bertrange-ban van.

Az Auchan bevásárlóközpont Kirchbergben

Egy ideje már lehetőségünk van interneten bevásárolni. A Delhaize Direct és az Auchan Drive egy olyan szolgáltatást nyújt, ami időhiányban küzdőknek, gyerekeseknek vagy netán agorafóbiásoknak való. Az interneten online kiválaszthatjuk azokat az élelmiszereket, amikre szükségünk van, majd az üzlet dolgozói összeállítják nekünk, mi pedig az előre megadott időpontban érte megyünk az áruért. A két cég között az a különbség, hogy míg a Delhaize nem pakol be az autóba – csak összekészíti egy bevásárlókocsiba az árukat –, addig az Auchan igen. Az Auchannál egy műanyag, Drivebox fantázianevű dobozba tesznek mindent, amit aztán az Auchan dolgozói beraknak a kliens autójába. Ezt a dobozt a következő ilyen vásárláskor kell majd visszavinni. Az Auchannál lehet online fizetni, míg a Delhaize-nél ott helyben fizetünk. Egyik barátnőm, aki dolgozó nő és két gyermek édesanyja, az ilyen bevásárlással akart időt spórolni. Ő a Delhaize-t választotta, de sajnos elszámoltak neki pár eurót. Mire elintézte, hogy visszakapja az elszámolt összeget, végül több időt töltött a boltban, mintha rutinosan, a sorok között haladva betette volna kosarába a megszokott és hiányzó dolgokat. Látszik, hogy egy új szolgáltatásról van szó, ebbe még bele kell tanulniuk.

Luxembourgban jelenleg egyetlen olyan internetes luxemburgi cég van, akik házhoz szállítják egy közért kínálatával megegyező termékeiket. A Luxcaddy árai ugyan meglehetősen borsosak, és a házhoz szállításért is felszámolnak díjat, de ezt simán megtehetik, mert ebben a kategóriában ők az egyetlenek. Ugyan a német Bofrost is szállít házhoz, de ahogy a nevében is benne van, csak fagyasztott árukat.

Nos, szép hétvégét, és kellemes vásárlást Luxembourgban!

Az Aldinak dicsérete

A magyar, sok más néphez hasonlóan, spórolós nemzet, vagy ha finomabban akarok fogalmazni, akkor azt mondanám – árérzékeny. Ezért mindig kaphatunk tanácsokat honfitársainktól abban a kérdésben, hogy mit hol érdemes megvenni, hova érdemes járni vásárolni. Így tudtam meg, hogy sokan az Aldiba vagy a Lidlbe járnak, hát gondoltam, én is szerencsét próbálok ezeken a helyeken. Volt ugyan bennem egy kis ellenérzés ezekkel az üzletekkel szemben, de mikor először parkoltam le a bourmichti Lidl előtt, és megpillantottam egy Audi A6-ost, majd egy Mercedes magas osztályt a parkolóban, akkor minden rossz érzésem eltűnt, mert ha ezek az übergazdag népek is idejárnak, akkor én ne fanyalogjak. További magam nyugtatására filozófiát is gyártottam hozzá, miszerint: valahol meg kell spórolni a luxusautóra valót!

Ennek ellenére nekem sem a Lidl, sem az Aldi nem jött be, és inkább költöttem többet a Cactusben és az Auchanban, de ragaszkodtam a megszokott minőséghez. Pár év elteltével aztán egy újabb beszélgetésből megtudtam, hogy sokan a németországi Aldiba járnak, mert az nagyon-nagyon jó. Éppen ráértem, így tettem egy újabb próbát. Ezúttal a Konzban található Aldi volt az úticél. Az első meglepetés itt is a parkolóban ért, az autók legalább fele luxemburgi rendszámú volt. Ennek az a magyarázata, hogy errefelé Luxemburgban élénk határmenti kereskedelem folyik – a luxemburgiak Németországba mennek az Aldi és a Drogerie Markt miatt, a németek meg idejönnek üres tankkal és plusz kannákkal megtankolni, valamint olcsó alkoholt és dohányárut vásárolni. Ugyanez igaz, Franciaország és Belgium felé is.

Aztán a fotocellás ajtó kitárult, és én beléptem. Hát, mit mondjak? Szerelem első látásra, és azóta totális függőség! Nemcsak az én részemről, a gyerekem is, és a férjem is függő lett, Aldi-függő. Mindenkinek más termék lett a kedvence az Aldiból, így mindenki más termékért nyüszög nekem, ha elfogy a hűtőből. Ilyenkor természetesen, mint beszerzési miniszternek (tiszteletbeli titulusom) autóba kell vágnom magam, és a tőlünk 40 kilométerre lévő konzi Aldiig meg sem állva pótolnom kell a hiányosságot.

Eszter például csak az aldis gyerekjoghurtot eszi meg, de azt minden mennyiségben. Most télen, hogy a havas, csúszós utak miatt pár nagybevásárlást ki kellett hagynom az Aldiban, az itteni üzletekből próbálkoztam ismertebb nevű gyerekjoghurtokkal. A vége persze mindig az lett, hogy lejárt a szavatosságuk és a kukában végezték. Az aldis joghurttal soha nem jártam így.

Nehogy azt képzeljék, hogy ez valami tartósítószeres élelmiszerektől és konzervektől roskadozó diszkont. Dehogy! A konzi Aldi tele van bioélelmiszerekkel. Van biokenyér, biotej, biotojás, biojoghurt, biorépa, biobanán, biogarnélarák…, és itt a bioélelmiszerek is olcsóbbak, mint más élelmiszerüzletekben az alsó árkategóriás termékek. Teljesen más volt, mint a bourmichti Aldi. Na, vajon miért? Mert nem ugyanaz a tulajdonosuk, és nem ugyanaz a láncolat. A név mellett kell keresni egy kis lábjegyzetet, hogy Süd vagy Nord.

Az Aldit, két testvér találta ki, akik édesanyjuk élelmiszerüzletét vették át Essenben a második világháború után. 1950-ben már 13 üzletük volt a Ruhr-vidéken. 1960-ban felosztották egymás között az üzletláncot, mert nem tudtak dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy vajon áruljanak-e dohánytermékeket boltjaikban, vagy sem. Ekkor már 300 üzlettel rendelkeztek. Karl kapta Németország nyugati és déli részét, az Aldi Südöt, Theo pedig az északi és keleti részeket, az Aldi Nordot. Karl és Theo Albrecht, ez a ma már két matuzsálemi korú testvérpár, vezetéknevükből és a Discount szóból kreálták (Albrecht Discount) az Aldi nevet 1962-ben, nem tévedés, szétválásuk után. Karl és Theo Albrecht Németország leggazdagabb emberei, sőt, Karl Albrecht a Forbes magazin szerint a tizedik leggazdagabb ember a világon. Szóval, az én kedvencem ennek az irtó gazdag öreg bácsikának a boltja, az Aldi Süd.

Visszatérve a konzi Aldira, elárulom, azt is szeretem benne, hogy nincs túl nagy áruválaszték. Nincs tésztából 9-féle gyártó 20-féle termékkel, szalámiból 8-féle nemzet 5-féle ízesítéssel jelen, és nincs 200-féle mirelit pizza. Ezért nem kell órákat töltenem azzal, hogy a sok alternatív termék közül eldöntsem, ár-minőség arányában nekem melyik a legmegfelelőbb, melyik van leértékelve, és vajon az, ami le van értékelve jó-e. Azért itt is van választék, általában ilyen kategórák mentén: olcsó-olcsóbb, bio-nem bio, fogyókúrás-nem fogyókúrás. A vásárlás tehát itt ripsz-ropsz megvan, a fizetés pedig még gyorsabban. A kasszánál ugyanis olyan gyorsan kell pakolni, hogy komolyan, néha beleszédülök. Nem hogy szatyrokba nem tudom elrendezgetni az árucikkeimet, de még a bevásárlókocsiba visszadobálni is komoly testi erőkifejtést jelent számomra. Ezek után jól jön a pihi az autóban. 

Még nem mondtam el, hogy milyen extra beszerzéseim voltak itt! Vettem már ganz prima szerszámosládát a férjemnek, gumicipőt, puzzle-t és rajzlapot a gyereknek, valamint virágcserepet és fa teakínálót magamnak. És mi minden vár még rám!

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mennyit fejlődött a német nyelvtudásom azóta, hogy odajárok vásárolni. Már ismerem a mit Karte és az in bar kifejezést, és már olyan hosszúval is megbirkózom, mint a Schönes Wochenende. A kezdeti félreértések óta azt is tudom, hogy a Tschüss-t nem akkor kell mondanom, amikor megérkezek valahová, hanem amikor elköszönök, de azóta már alles ok.

Lehet, hogy mégis Németországba kellene költöznünk?