2009. december 30., szerda

Luxembourgi Babilon



Amikor megérkeztem Luxemburgba az angolon kívül sajnos semmilyen más idegen nyelvet nem beszéltem. Milyen jó lett volna, ha annak idején nemcsak kacérkodom a francia nyelvtanulással, hanem el is kezdem, és milyen jó lett volna, ha a németet, amit el is kezdtem, nem hagyom abba azzal a felhorkanással, hogy ez milyen ronda nyelv. Valljuk be őszintén, lusta voltam! Pedig mind a francia, mind a német hivatalos nyelv a Nagyhercegségben, és nagyban megnövelte volna az önbizalmamat, ha a kettő közül valamelyik nyelv birtokában kezdem itteni életem. De ki gondolt még a 80-as években EU-csatlakozásra, meg arra, hogy emiatt én egyszer Luxemburgban fogok élni?








Eleinte aggódtam is azon eleget, hogy vajon hogyan boldogulok majd a hétköznapokban, amikor a férjem dologzik, és nekem kell majd egyedül intéznem a bevásárlást és a hivatalos ügyeket. Kiérkezésem után pár hónappal beiratkoztam ugyan egy francia nyelvtanfolyamra, de az abszolút nulla szintről eljutni az egyes szintre még nem jelentette azt, hogy tárgyalóképes is lettem. Ennek ellenére, csodák csodája mindent meg tudtam oldani, mert a fontosabb intézményekben – így a polgármesteri hivatalban, könyvtárban, postán – beszéltek angolul. Azóta azt is megtapasztaltam, hogy a gyerek- és háziorvosok nagy része is teljes természetességgel ajánlja fel az angol nyelvet, ha hallják, hogy a beteg külföldi, és egyik hivatalos nyelven sem kommunikál.

Nem tudom Önök hogy vannak vele, de én az angollal is úgy vagyok, hogy ha már 1-2 hétig nem volt alkalmam beszélni ezen a nyelven, akkor olyan lassan indulnak be a fogaskerekek az agyam nyelvi központjában, hogy szinte csak a csörgést-csattogást hallom, ami nagyon megnehezíti a gördülékeny társalgást. Persze, aztán ahogy a futásnál is, pár perc után itt is be lehet melegedni, de sajnos az emberi kapcsolatok már csak olyanok, hogy sokszor csak a „bemelegítés idejéig tart egy baráti csevej, vagy például az orvosi rendelőben a tünetek ismertetése. Az ember lánya ilyenkor lázasan keresi a megfelelő szót, ami természetesen akkor nem, de a beszélgetés végeztével mindig eszünkbe jut, de akkor már… too late!

Komolyan mondom, ehhez képest a luxemburgiak nyelvi zsenik! Akár németül, akár franciául, akár angolul kell tárgyalniuk, gond nélkül váltanak egyik nyelvről a másikra. És akkor még nem is említettem, hogy ezen a három nyelven kívül egymás között ők a luxemburgi (lëtzebuergesch) nyelvet használják, ami egy moseli frank dialektus francia szavakkal felturbózva. Érdekesség – én is most olvastam –, hogy néhány németországi dialektustól eltekintve az erdélyi szász nyelv mutat nagyon nagy hasonlóságot vele. Korábban, amikor azt gondoltam, hogy a hollandnál nem létezhet kellemetlenebb hangzású nyelv, nagyot tévedtem. Ennek ellenére a lëtzebuergesch nagy reneszánszát éli napjainkban, és a nemzeti identitás szimbóluma lett egy olyan országban, ahol a lakosságnak csak kicsivel több, mint a fele luxemburgi állampolgárságú. Egy 2006-os felmérés szerint 40 százalék a külföldiek aránya (460 ezer lakosból 270 ezer csak a luxemburgi), ami a legmagasabb Európában, és ebben benne vannak azok a külföldiek, akik a viszonylag könnyen megszerezhető luxemburgi állampolgárságot megkapták. És higgyék el, nagyon sokan vágynak a luxemburgi állampolgárságra, elsősorban a portugálok és a jugoszláv utódállamokból érkezők.

A lëtzebuergesch elsősorban beszélt nyelv, és annak ellenére, hogy akkora területen beszélik, mint egy kisebb magyarországi megye, 8 különböző dialektusát különböztetik meg (bár ebbe beleszámoltam a belgiumi Luxembourg tartományban beszélt egyik dialektust is). Az egységes nemzeti nyelv megalkotása céljából 1976-ban közzétették a nyelvtani és helyesírási szabályokat, majd 1984-ben a hivatalos nyelv rangjára emelték a német és a francia mellett. Azóta születnek luxemburgiul novellák, színdarabok, de írott sajtó még mindig nem jelenik meg ezen a nyelven.

Szintén luxemburgi sajátosság, hogy ez a három nyelv nemcsak hivatalos, de beszélik is őket! Nem úgy, mint Belgiumban, ahol a vallonok nagy része egyáltalán nem beszél flamandul (hollandul), és a flamandok is inkább választják az angolt második nyelvnek, mint a franciát!

És akkor a luxemburgiak még tanulnak „idegen nyelvet is, többnyire az angolt, amit megint csak folyékonyan beszélnek. Könnyű nekik, mondhatnánk, az általános iskola első osztályától kezdve németül tanulnak mindent, majd fokozatosan elkezdenek ismerkedni a franciával, hogy pár év múlva minden tantárgyat franciául tanuljanak. A sok nyelv használata miatt kiskoruktól kezdve az agyuk olyan edzésben van, hogy meg se kottyan nekik még egy-két plusz nyelv.

Luxembourg pedig egy olyan multikulturális, többnyelvű főváros, ahol jelentős számban van képviselve az Európai Unió mind a 23 nyelve az itt található számos EU-s intézmény miatt. Képzeljék el, hogy Kirchbergben, az európai uniós negyedben, egy auchanos bevásárlás során délben, amikor a sok uniós tisztviselő kiszabadul a munkahelyéről, majd beszabadul az üzletbe, micsoda bábeli zűrzavar van!