2010. augusztus 24., kedd

Schueberfouer



Minden évben augusztus végétől szeptember elejéig a 4 hektáros Glacis, ami körülbelül 1200 autó felszíni parkolását képes megoldani nap mint nap, átalakul vásári mulatság színhelyévé – ez a Schueberfouer. Mivel én a városközpontba általában buszozni vagy gyalogolni szoktam, nincs közvetlen tapasztalatom arról, hogy mennyire lehet bosszantó a fővárosba igyekvő és ott parkolni szándékozó autósok számára egy ekkora parkoló kiesése, de feltételezem, hogy érzékenyen érinti a városi parkolást ez a három hetes időszak. Azt azonban biztosan tudom, hogy a többi, kintebb eső parkolóháztól ingyenes buszok viszik a szórakozni vágyó népet a Schueberfouer területére. A Schueberfouerba ugyanis egész Luxemburgból, sőt a környező országokból is érkeznek látogatók, mivel ez a régió legnagyobb ilyen jellegű mulatsága – vurstli és vásár egyben.






Nálunk is hagyománnyá kezdi kinőni magát a Schueberfouerbe járás, ugyanis minden évben, amikor egy bő hónap után visszatérünk Magyarországról, a gyerekkel az első utunk ide vezet. Jó kis kezdet ahhoz, hogy zökkenőmentesen menjen Eszternél a luxemburgi átállás – legalábbis az én optimista elgondolásom szerint. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy érzelgős típus, mégis büszkén és elérzékenyülve nézek ilyenkor a gyerekemre, amikor látom, hogy évről évre egyre több mindent tud kipróbálni, egyre több mindenben tud részt venni. Tavalyelőtt még csak óriáskerekeztünk, meg mini körhintáztunk. Tavaly már bővült a kör a biztosítóköteles trambulinnal, a mini hullámvasúttal és a kenuzással. Idén pedig már egyedül vezette az elektromos kisautót és ügyesen kacsahorgászott. A Schueberfouer tehát arra is jó, hogy évről évre rádöbbenjünk mennyire telik az idő, és hogy nő a gyerekünk. Jövőre talán már dodzsemezik is, aztán később jöhet az elvarázsolt kastély, és pár év múlva már azon kapjuk majd magunkat, hogy nem velünk szülőkkel, hanem egy fiúval jön, aki a céllövöldénél lő neki egy óriás plüssmedvét, majd a kiscsávó felviszi az űrhajós kiképzést imitáló centrifugáló, fejjel lefele lógató, pörgető, magasból hirtelen leejtő, szédülést és hányingert okozó „játékokra“. Azt hiszem előtte el fogok beszélgetni azzal a fiúval, hacsak a férjem meg nem előz ebben.







Na, de ne szaladjunk ennyire előre az időben, idén még szerencsére nekem kellett lebeszélnem a gyereket a cukorban pirított manduláról és arról a süteményről, ami a mi tükrös, díszes mézeskalács szívünkre hajaz. Végül kiegyeztünk egy vattacukorban, mert a hirdetés szerint egy vattacukor elkészítéséhez mindössze egy kiskanál cukor elegendő – így a szülői kupaktanács ezt megszavazta a gyereknek. Aki viszont nem akar gejl nyalánkságokat, az ehet rendes ételeket is. Kipróbálhatja a luxemburgi specialitásokat, például „Gromperekichelcher“-t (olyan, mint a tócsni), „Fouërfesch“-t (olyan, mint az angol „Fish and Chips“), „Kiermeskuch“-ot (sütemény) és „Kiermesham“-ot (sonka), na meg persze nemzetközi falatokat: kolbászt, kebabot, palacsintát, gofrit és – figyelem! – a luxembourgi adventi vásárból már ismert, magyar kürtőskalácsot is. Ezeket leöblíthetjük luxemburgi sörökkel, Simonnal vagy Diekirch-sel, de ihatunk luxemburgi pezsgőt is (Bernard-Massard). Én ez utóbbival múlattam az időt, amikor a gyerek a Bernard-Massard sátra mellett akart mini hullámvasutazni, és mivel elég nehezen boldogultam egy deci pezsgővel, Eszter legnagyobb örömére három körre lett befizetve.






A Schueberfouer története 1340. október 20-ára nyúlik vissza, amikor Vak János, Csehország királya és Luxemburg grófja, először rendezte meg, így idén már 670. születésnapját ünnepelhette a vásár. A Vak János által kiadott alapító okiratban viszont már az olvasható, hogy „Elle (la foire) commencera chacun an la vigile de la fête de St. Bartholomé, et durera huit jours continuels tous entiers en cette matière.“ Azaz a vásár minden évben Szent Bertalan ünnepének előestéjén kezdődjön és 8 napig tartson egyfolytában. Ez a nap viszont nem októberre esik (az első időpont október 20. volt), hanem augusztus 23-ára, így ehhez igazodnak azóta is az ünnepség szervezői, bár ma már nem csak 8 napig, hanem 3 hétig tart. A vásár jelentősége abban állt, hogy a kereskedők vám- és adómentességet kaptak erre az időszakra, ami sok eladót és vásárlót vonzott ide a régióból.






A nevét – Schueberfouer – valószínű az eredeti helyszínéről, a Schuedbuergról kapta, ami most a Plateau du Saint Esprit névre hallgat (Szentlélek Fennsík). 1610-ben aztán átköltöztették Limpertsbergbe, Luxembourg egyik kerületébe, ahol jelenleg is található, bár kezdetben a jelenlegi helyszínétől valamivel északabbra volt. A Glacis 1893 óta nyújt otthont neki.






Az 1850-es évekig ez kizárólag vásár volt, ahol élelmiszert, állatokat (lovat, juhot, ökröt, disznót) és kézműves árut (porcelánt, ékszert, ruhát, játékot) lehetett vásárolni. Ettől kezdve azonban egyre több szórakoztató elem jelent meg: cirkuszosok, mutatványosok érkeztek. A 20. század elejére pedig teljesen átvették a szerepet, és lényegében ez most már nem más, mint egy nagy vurstli. Vonzereje viszont még mindig a régi. A mutatványosok nemcsak Luxemburgból, de Németországból, Franciaországból, Belgiumból és Hollandiából is érkeznek, akik augusztus 10-től folyamatosan veszik birtokba az autóparkolót. (Egy statisztika szerint 38 százalék luxemburgi, 35 százalék francia, 16 százalék belga, 9 százalék német, és vannak még hollandok és osztrákok is). A látogatók száma pedig meghaladja a kétmilliót.






A Schueberfouer megrendezését és időpontját most is, mint minden évben a tradícióknak megfelelően júliusban a Schuman körtéren hirdetik ki, mert itt található az ünnepség főbejárata. Szintén a hagyományok előtt tisztelegnek akkor is, amikor a hivatalos megnyitón minden évben a birkák lépik át először a Schueberfouer bejáratát, a politikusok, a polgármesterrel az élen, csak szigorúan utánuk lépdelhetnek.