Ha Magyarországon vagyunk és régi ismerősökkel találkozunk a beszélgetés természetes folyamataként előbb-utóbb mindig sor kerül a kérdésre: “Hol is vagytok ti most?” Ezzel eddig nincs is semmi baj, én sem tudom egy csomó régi ismerősömről, hogy hol él és mit csinál. Sőt, nagyon hízelgő, hogy felőlünk érdeklődnek. Ilyenkor tehát várakozás-teljesen áruljuk el, hogy: Luxemburgban. Hogy mire várunk? Nos, a reakcióra. Illetve arra, hogy kiderüljön, az illető, hét évvel ezelőtti önmagunkhoz hasonlóan, ugyanolyan tudatlan-e Luxemburggal kapcsolatban? Hogy általában milyen eredményre jutunk? Hozzánk hasonlóakra.
Vannak olyanok is, akik kapiskálják, hogy valami EU-s országban vagyunk, ezért ők a szokásos lekáderezés során azzal szokták megtoldani az alapkérdést, hogy: “És hol is éltek? Brüsszelben?” A legszórakoztatóbb az az ismerős, akinek minden nyáron elmondom, hogy hol élünk, de ő minden nyáron, ha újra találkozunk, következetesen Brüsszelről beszél. Egy másik történetben szereplő ismerősünk, a Belgium-Brüsszel vonalnál maradva, Luxemburg hallatán rögtön visszakérdezett: “Az Brüsszelben van?”
A férjem anyukája, aki gyakran postáz nekünk hivatalos okiratokat ajánlva és elsőbbségivel, szintén sűrűn találkozik hasonló kérdésekkel, értetlenkedésekkel a postahivatalban: “Luxemburg? Az melyik ország? Belgium?” Előfordult az is, hogy a postáskisasszony kedvesen figyelmeztette őt, hogy Luxemburgot véletlenül kétszer írta le. Egyem a szívét, ő sem tudta, hogy Luxemburg fővárosát is Luxembourgnak hívják, csak mi a magyarban egy kis különbséggel írjuk a kettőt. A város nevéhez még betoldunk egy “o” betűt. Előfordult olyan is, hogy a luxemburgi küldeményt egyszerűen belföldiként kezelték és a belföldi díjszabást alkalmazták rá.
 |
| Egy antik darab Pálfy Józseftől |
Vannak azonban bizarrabb hozzászólások is. A következő mondatot már nekem szánták, és mikor hallottam, sajnálatos módon nem mertem kijavítani az illetőt. Talán a régi reflexek miatt, amikor még azt tanították nekünk: Fiam, a tanárnak mindig igaza van! Gondolom kitalálták, egy tanár az illető, aki miután megtudta, hogy Luxemburgban élünk, nagy okosan hozzátette: “Igen-igen, mint tudjuk Luxemburg városállam.” Hát, nem! Luxemburg nem városállam. Honnan veszi ezt a csacskaságot? Talán onnan, hogy Luxemburg fővárosát is Luxembourgnak hívják?
Másik diplomás ismerősöm nemrég azt kérdezte tőlem, hogyan utazok haza Luxemburgból. Én meg panaszkodtam, hogy Luxemburgból sajnos nincs közvetlen repülőjárat Magyarországra. Ő erre kapásból azt ajánlotta nekem, hogy akkor menjek Svájcból. Aha, esett le ekkor! Ezek szerint ő meg Liechtensteinnel keveri Luxemburgot.
Egyébként, bármilyen mókás is ezeket a tévedéseket hallani a Nagyhercegségről, nem az emberek értelmi képességével van a baj, és megkockáztatom, nem is a tájékozatlanságukkal, hanem azzal, hogy olyan kevés információhoz lehet hozzájutni Luxemburgról magyar nyelven.
Puszta kíváncsiságból a nyáron tüzetesen átvizsgáltam néhány nagyobb könyvesboltlánc kínálatát, és egyikben sem találtam Luxemburg útikönyvet. Önálló Luxemburg útikönyv nem is létezik, de még olyat se találtam, ami Belgiummal együtt tárgyalná Luxemburgot. A külföldön kiadott útikönyveknél Luxemburggal általában úgy járnak el, hogy a belga útikönyv végére, csak úgy mellékesen még oda szokták csapni. Lehet, ezért hiszik sokan, hogy Belgium és Luxemburg ugyanaz? Magyar nyelvű útleírásokról, útinaplókról pedig ne is álmodjunk!
 |
| A Lonely Planet angol nyelvű útikönyve, amelyben 22 oldal jutott Luxemburgnak! |
Nagy nehezen, végül az interneten, a Cartographia-honlapján rábukkantam egy tisztességesnek tűnő Luxemburg útikönyvre Szombathy Györgyi és Szombathy Győző tollából. A probléma csak az vele, hogy mivel ilyen elszánt keresés kell ahhoz, hogy megtaláljuk és megvegyük ﹣ plusz a szállítási költség kifizetése − pusztán azok fogják megvenni, akik már-már kétségbeesetten akarnak magyar nyelvű útikönyvet a Nagyhercegségről. Azok, akik kedvtelésből lapozgatnának egy új útikönyvben, hogy inspirációt nyerjenek egy addig ismeretlen ország bebarangolására, azok biztosan nem fogják így Luxemburgot kiválasztani.
Summa summarum, ne csodálkozzak hát, hogy annak idején én sem tudtam mást, mint elhelyezni a térképen Luxemburgot. Azért mégis bosszantó, hogy ha Európa bizonyos fővárosai külön útikönyvet érdemelnek, akkor a Luxemburgi Nagyhercegséggel miért bánnak ilyem mostohán az útikönyvek írói-szerkesztői? Abban teljesen biztos vagyok, hogy ki tudná tölteni az ehhez szükséges minimális oldalszámot. Ha csak arra gondolok, hogy Luxemburg bevételének nagy része a turizmusból jön, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Luxemburgba érdemes ellátogatni. Egészen különös azonban, hogy a Luxemburgban kiadott hivatalos útikönyv is olyan vékonyka, hogy az embernek az az érzése támad, mintha ezek rejtegetni akarnák saját országuk nevezetességeit.
 |
| A mindössze 150 oldalas luxemburgi Luxemburg útikönyv |
Nemrég egy karcagi ismerős hölgy lelkesen mesélt nekünk buszos, Benelux államokban tett utazásáról, és külön kiemelte − Eszternek hízelegve ezzel −, hogy ellátogatott Luxembourgba, abba a városba, ahol Eszter született. A további beszámolóból azonban kiderült, hogy a látogatás mindössze annyit jelentett, hogy néhány óra alatt megnézték a város nevezetességeit, majd indultak tovább a sokkal “érdekesebbnek” ígérkező Belgium felé. A gyereknek mégis az volt a lényeges, hogy a néni járt Luxembourgban, és a beszélgetés végén legnagyobb meglepetésemre azzal búcsúzott a nénitől, hogy: “Nagyon fogsz hiányozni!” Nem akarom túldimenzionálni, de ezek szerint a gyerek is érzi azt, hogy különleges, ha valaki ismeri Luxembourgot!
