Hasznos infók tárházai – könyvajánló

Talán már említettem korábban, hogy van nekem egy kisokosom, a Family Guide. Ebben minden olyan hasznos információ megtalálható, amire gyerekes családoknak szüksége lehet. A könyvet a svájci származású Viviane Bumb szerkesztette és írta, aki három fiúgyermek édesanyja. Az eredeti változat német nyelvű, angol nyelvre nem más, mint Lisa McLean, az Ara City Radio (luxemburgi angol nyelvű rádió) igazgatója fordította. Érdekes, hogy ez idáig franciául még nem jelent meg ez a könyv.

2005-ös első megjelenése óta 2010 októberében már a harmadik kiadását ünnepelhette ez a hallatlanul népszerű könyv, amely szerencsére, szinte minden könyvesboltban és újságosnál megvásárolható. Sőt, a Family Guide honlapján akár meg is rendelhetjük. Az ára 21.90 euró, és állíthatom, hogy kötelező irodalom minden olyan Luxemburgban élőnek, aki most válik szülővé, vagy aki külföldiként nemrég érkezett ide egy-két poronty társaságában.

Nos, nekem annak idején életmentő volt ez a könyv a magyar babaklubbal együtt. Talán erről is írtam már, de bizony távol az otthonunktól, minden segítség nélkül, egyedül egy kisbabával nem egyszerű. Ez a kiadvány hasznos tippeket ad, hogy mégis merre tudunk kimozdulni a gyerekkel. Milyen játszóterek, játszóházak, élmény- és kalandparkok vannak  Luxemburgban és a határ mentén. Itt olvastam először a Jardin des Papillons-ról Grevenmacherben, a mini vasútról Esch-sur-Alzette-ben, a Parc Merveilleux-ről Bettembourgban, az Eifelparkról Gondorfban (Németország), a Walygator Parc-ról Maizières-les-Metz-ben (Franciaország). Ezeket a helyeket az évek során mind meglátogattuk, így most Önöknek is nyugodt szívvel tudom ajánlani.

A könyv összesen 8 fejezetből áll, és olyan kérdésekre találunk benne választ mint: hova mehetünk enni gyerekkel? hol vásárolhatunk neki bútort, cipőt, ruhát, játékot? hol vannak second-hand és kézműves boltok Luxemburgban? hol tanulhat teniszezni, balettozni, karatézni a gyerekünk? milyen bölcsődék és iskolák vannak Luxemburgban? Habár a szerző több mint 700 gyerekprogramot ajánl, a lista nem teljes, de kiindulópontnak kiváló. A többit fedezzük fel mi magunk csemetéinkkel.

Egy-egy ajánlásnál megtaláljuk a teljes címet és egy rövid leírást is. A könyv elején és végén térkép található. Az utolsó oldalakon van néhány hasznos cím és telefonszám arra az esetre, ha valamilyen problémával küzdünk. Mondjuk, ha egyedülálló szülők vagyunk, ha örökbe szeretnénk fogadni, vagy ha a gyerekünk valamilyen súlyos betegségben szenved.

A könyvnek magyar vonatkozása is van. Lomoschitz Anikó, akihez rengeteg magyar gyerek jár Bertrange-ba, szintén ajánlott szereplője a könyvnek. Annál a résznél, hogy hova vigyük a gyerekünket zenét tanulni, az első helyen szerepel Anikó, aki a Kodály-módszer szerint tartja német nyelvű zenei óráit a luxemburgi nebulóknak. A magyar gyerkőcök természetesen anyanyelvükön tanulhatják a gyerekdalokat, körjátékokat a foglalkozásokon. Félévente újabb kurzusok indulnak különböző korcsoportokban. Anikó nemcsak ének-zenét oktat, de a gyerekek népitánc-oktatásra is járhatnak hozzá. Eszter legnagyobb bánatára az új iskola miatt kihagyattam vele egy szemesztert Anikó néninél, így már alig várja, hogy februárban újra csatlakozhasson a csoportjához, hogy újra együtt lehessen és énekelhessen az itteni magyar gyerekekkel. (Az anyja meg addig dumcsizhat a többi anyukával…)

A Just Arrived című másik könyv beszerzéséhez már sokkal nagyobb utánajárásra volt szükség. A Family Guide-dal ellentétben erről az újságosok nem is hallottak. A könyvesboltokban pedig általában hiánycikk volt. Végül az egyik könyvesbolthálózattól sikerült megrendelnem, mert Esch-sur-Alzette-i boltjukban még éppen volt egy példány belőle. Az eladó utalt arra, hogy valószínűleg azért ilyen nehéz beszerezni ezt a könyvet, mert a Bierger-Center (ügyintézési hivatal) minden újonnan érkezettnek ad belőle egy ingyen példányt. Szóval a 15 eurós árat csak annak kell kifizetnie, aki 2010 előtt érkezett, és hozzám hasonlóan azt gondolja, hogy Luxemburggal kapcsolatban még tudnak neki újat mondani. Na ja, és most veszem csak észre, hogy bár a negyedik kiadását is megérte már a könyv, én csak a harmadikat tudtam megvásárolni.

A Family Guide-hoz hasonlóan a Just Arrived is két nyelven jelent meg, csak itt egy könyvön belül oldották meg a kétnyelvűséget, és az angol mellett nem a német, hanem a francia a másik nyelv.

A szerzők Pia-Béraud-Sudreau és Elisabeth Brintet-Godefroy szépen sorra veszik, hogy mire van szüksége azoknak, akik ide költöznek. Először is lakni kell valahol, így már a könyv elején megadják néhány olyan hotel és apartmanhotel nevét és címét, ahol ideiglenesen lakhat az ember. Majd utána azokat az ügynökségeket, amelyek segítségével lakást bérelhetünk. Még arra is tudtak címet és telefonszámot, hogy hol tudunk bútort kölcsönözni.

A könyv arra az esetre is tartalmaz praktikus információkat, ha három hónapnál tovább szándékozunk Luxemburgban maradni, és regisztráltatni szeretnénk magunkat. Irányt mutatnak, hogy hova menjünk ügyet intézni, és általában milyen hivatalos papírokat szerezzünk be. Hol jelentsük be az autónkat, és hogyan parkolhatunk Luxembourg városában? Én is ebből a könyvből tudtam meg, hogy az autómban tárolt, fehér színű papír parkolóórán kívül, létezik egy kék is, ami arra való, hogy vidéken is ingyen parkolhassak két óra hosszat. A teljesség igénye nélkül felsorolnak néhány bankot, biztosító társaságot és munkaerő-közvetítőt. 

Olyan további kérdéseinkre adnak még választ mint: hol vásárolhatunk élelmiszert, ruhát vagy bútort? hogyan és mivel közlekedhetünk Luxembourgban? milyen újságok jelennek meg itt? milyen tévécsatornákból tájékozódhatunk és milyen luxemburgi rádióállomások vannak? hova forduljunk, ha betegek vagyunk? (kórházak és patikák névvel és címmel.)

Ajánlanak néhány éttermet, bárt és szórakozóhelyet. Itt is érintik a gyermekkel kapcsolatos dolgokat, azaz nagy vonalakban elmagyarázzák a luxemburgi oktatási rendszert és felsorolnak néhány bölcsődét, napközit, általános- és középiskolát. Érintik a felnőttoktatást, főként a nyelvoktatást.

Na, abba is hagyom a felsorolást, mivel képtelenség lenne mindent tételesen leírni, amit a szerzők négyszáz oldalra összegyűjtöttek. Talán, annyit még, hogy mindkét könyv végén található egy oldal, amiből megtanulhatunk luxemburgiul néhány alapvető és hasznos kifejezést. Önöknek pedig: Äddi, azaz viszontlátásra! Jövő héten ne keressenek!

Oberweis

Oh, az Oberweis! Az egyetlen hely, amely feledtetni tudja a magyar cukrászdák hiányát! Térjenek csak be a belvárosi Oberweis-üzletbe, az emeleten olyan miliő fogadja majd Önöket, mint ha egy kis hangulatos budapesti cukrászdába léptek volna be. Az Oberweis kínálata azonban nem áll meg a péksüteményeknél és a tortaszeleteknél. Itt az is megtalálja a számítását, aki a sós falatokat részesíti előnyben. Lehet rendelni szendvicseket, salátákat, “canapé”-kat. Ez utóbbi nem valami ülőalkalmatosság, hanem kis kenyérdarabka, amire mindenféle finomságot felhalmoznak. Délben azonban, az aktuális menüből rendes meleg ételt is választhatunk. Ehetünk levest is, vagy akár egy hússzeletet valamilyen körettel.

Nemrég az étlapjukon megakadt a szemem a muszakán. Kint tél volt és hideg. Én meg melegségre vágytam. Na meg szerettem volna megtudni, hogy készítik “á la Luxembourgoise” a muszakát. Nagyon fincsi volt - nem szúrták el burgonyával, és kellemesen fahéjas ízesítést kapott. És a fő, hogy a muszakát nem csak délben lehet kérni. Mi már kértük és kaptunk délután is.

Másik téli kedvencem a Mont Blanc, amiért már nem egyszer betértem hozzájuk. Ez esetben az ízélménnyel nem Görögországba, hanem Magyarországra, a gyerekkoromba vágytam. A Mont Blanc ugyanis olyan mint a mi gesztenyepürénk, csak persze nem mirelit püréből készítik, hanem száz százalékig gesztenyéből. A Mont Blanc abban is különbözik a mi gesztenyepürénktől, hogy a hozzávalókat fordított sorrendben pakolják egymásra. Itt a tejszínhab (szintén igazi) nem a gesztenye tetején van, hanem a gesztenyehalom alatt megbújva. A meglepetések sorozata azonban itt nem ér véget. A tejszínhab is rejteget valamit a közepén, mégpedig csipkebogyólekvárt. Hogy ez milyen isteni így együtt! Ez az egész kompozíció egy linzerkosárkában csücsül. A lányom viszont nem mutat érdeklődést a Mont Blanc iránt, hiába beszélek neki arról, hogy az én gyerekkoromban ez mekkora szenzáció volt. Ő a Javanais-ra, a jávai szeletre esküszik!

A Mont Blanc egy óriásplakáton a belvárosban

Mióta itt élünk sok-sok születésnapot ünnepeltünk már itt Luxemburgban. Szerencsénkre az Oberweis-t elég hamar felfedeztük, és azóta az összes jeles alkalomra innen szerezzük be a tortát. Eszter első születésnapi tortája is innen származott, legalábbis a póttorta, ami a fotózáshoz kellett, mert az én cukor nélküli alma-mazsola tortám nem volt túl ínycsiklandó, legalábbis látványnak. Nem volt az az igazi fotótéma. Ellenben az Oberweis tortája gyönyörűséges volt a kis piros masnival átkötve. Egyébként is el kell árulnom, hogy az Oberweis összes tortája, süteménye, hideg-sós falatkája, mind úgy néz ki, mintha valamilyen gasztronómiai versenyre akarnák benevezni. Szóval a dizájnt is magas fokon művelik.

Annyira figyelnek a részletekre, hogy saját Oberweis feliratú tányérjaikban és csészéikben szolgálják fel termékeiket. Volt egy megérzésem a porcelánok gyártójával kapcsolatban, ezért, hogy sejtésemet igazoljam bizony felfordítottam a tányérom alját. Ne  aggódjanak, a tányér már teljesen üres volt! Szépen akkurátusan, az utolsó morzsáig megettem a Wendy névre hallgató csokoládés szeletet. (Próbálják ki, érdemes!) Jól gondoltam, az Oberweis számára is a Villeroy&Boch gyártja az étkészletet.

Ez nem a Wendy

Luxemburgban összesen öt Oberweis üzlet található: a belvárosban a Grand Rue-n, az Auchan bevásárlóközpontban Kirchbergben, a Cloche d’Or-nál (Rue Kroll), a City Concord bevásárlóközpontban Bertrange-ban és a luxembourgi vasútállomáson (Gare Centrale). Ha betérünk egy ilyen üzletbe, ne üljünk le egyből mint a magyar cukrászdákban. A pultnál válasszuk ki a süteményt vagy sós falatot, akkor is ha nem elvitelre kérjük, hanem helyben szeretnénk fogyasztani. A pult mögött álló pincérnőtől kapunk egy cetlit, amit magunkkal kell vinnünk a kiválasztott asztalhoz. Leülve már tovább folytathatjuk rendelést - kérhetünk kávét, forró csokoládét, ásványvizet, esetleg bort vagy pezsgőt.

A Maison Oberweis-t 1964-ben alapította egy házaspár, Pit és Monique Oberweis. A cég most is családi vállalkozásként működik. Jelenleg az alapítók két fia, Tom és Jeff, valamint feleségeik, Nicole és Léa irányítják a céget. Az első üzletük valahol a Limpertsberg-negyedben volt, de ez ma már nincs meg.

A minap találtam egy angol nyelvű cikket az interneten, ami kapcsolatba hozza az amerikai Oberweis Diary-t és a Luxemburgi Oberweis-t. A cikk szerint, az amerikai tejtermékeket és jégkrémeket forgalmazó Oberweis-vállalat, amely szintén családi kézben van, ezentúl trüffelgolyókat is fog forgalmazni. Ehhez az adta nekik az inspirációt, hogy amikor a hetvenes években ellátogattak Luxemburgba felfedezték távoli rokonaikat, a luxemburgi Oberweis-eket. Luxembourg városban sétálgatva teljesen meg voltak döbbenve, amikor a saját nevüket látták kiírva egy cégtáblán. Úgy tűnik elirigyelték a luxemburgi kuzinoktól az isteni csokoládékat, és ők is szerették volna ezzel bővíteni kínálatukat. Az amerikai Oberweis Diary eleinte Luxemburgból, a rokonoktól importálta a jó minőségű csokoládét termékeikhez, de vám és egyéb logisztikai problémák miatt később elálltak ettől.

Nos, visszatérve a luxembourgi Oberweis-ra, azt hiszem két problémát így a végén mindenképpen meg kell említenem velük kapcsolatban. Az egyik az, hogy nincsenek nyitva vasárnap, a másik, hogy még nem nyitottak üzletet az utcánkban.

Íme a cikk a luxemburgi és az amerikai Oberweis kapcsolatáról:

http://www.prnewswire.com/news-releases/new-product-alert-oberweis-fine-chocolates-70285367.html

A következő link az amerikai Oberweis-honlapja. Itt arra az oldalra kerestem rá, ahol bejelentik a trüffelgolyó forgalmazást.

http://www.oberweis.com/web/enews/chocolates.asp

Egy kis statisztika

Alig költöztünk át új lakhelyünkre, a postaládánkban máris egy több oldalas kérdőív várt minket. A STATEC, a luxemburgi statisztikai hivatal küldte, amely 10 évenként népszámlálást végez, valamint felméri az ország lakosságának anyagi helyzetét, nemzetiségi összetételét, átlagéletkorát és a többi, és a többi. Az adatlap kitöltése kötelező. Az apró betűs részből kiderül, hogy aki nem vesz részt a felmérésben vagy hamis adatokat ad meg, azt 251 eurótól 2500 euróig terjedő pénzbírságra büntethetik. Hajajjj!  Engem kérem ilyennel lehet ijesztgetni, így még aznap nekiláttam az adatlap kitöltésének. A hivatal szerint mindössze 10 percet vesz igénybe a kérdések megválaszolása, amit nekem sikerült jelentősen túllépni. Nevezzenek gyengeelméjűnek, de én az olyan kérdéseken hosszan elmerengtem, mint: “Az Ön háztartásában van-e külön fagyasztó?” Mivel a fagyasztónk a hűtőszekrény alján van teljesen elszeparálva. Persze valószínűbb, hogy ők külön hűtőládára gondoltak, de azért nálam rendesen teltek a percek ennek átgondolásakor, és a végén, mint mindig szorult helyzetemben, a férjemhez fordultam a probléma megoldásáért.

Azt sem értettem igazán, hogy amikor a születési adatainkat firtatták, akkor a születési év egzakt leírása után a hónap-nap miért kerül úgy két külön rubrikába, hogy akik január 1-je  és 31-e között születtek azoknak az 1-es rubrikát kell választaniuk, a február 1-je és december 31-e között születetteknek viszont a 2-es rubrikát. Hogy ebben mi a logika, arra még nem sikerült rájönnöm. Valahogy nekem az lett volna az ésszerű, ha az évet szépen elfelezik, és június végén húzzák meg a határt. Miért van az az érzésem ezek után, hogy akik február 1-je után születtek, az a maradék?

Nos, ha érdekli Önöket, akkor leírom sorban, mire is kíváncsi a luxemburgi statisztikai hivatal. Szerintem igazán érdekes és tanulságos. Ráadásul teljességgel egyedülálló, hogy  ilyen részletes és az egész lakosságra kiterjedő felmérést végezzenek egy országban, még akkor is, ha ez az ország mérete alapján egy kisebb magyarországi megyének felel meg. A KSH is végzett 2001-ben hasonló felmérést, de az csak reprezentatív volt. Egy ilyen vizsgálat ugyanis nagyon költséges lehet, ráadásul az eredményességhez ugyanúgy kötelezővé kellene tenni a válaszadást, mint itt, Luxemburgban.

A kérdőív első részében a lakásunkkal, és ezzel együtt a szociális helyzetünkkel kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. Mióta lakunk ebben a lakásban? Tulajdonosai vagy bérlői vagyunk? Ha bérlői, mennyit fizetünk érte havonta? Hány szobánk van (na ide bele kell számolni a pincét és a padlást is), és hány négyzetméteres az ingatlan? Van-e benne fürdőszoba és WC? Milyen a fűtésünk: központi vagy egyéni? Gáz, olaj, villany, szél vagy nap az energiahordozó? Rendelkezünk-e vezetékes telefonvonallal? Van-e mobiltelefonunk, ha igen, hány darab? Van-e tévénk, DVD-lejátszónk, HIFI-berendezésünk, számítógépünk és laptopunk? Mosogató-, mosó-, és szárítógépünk? Na és itt jött a trükkös hűtőszekrényes kérdés is.

Aztán következtek a népesség összetételére vonatkozó kérdések. Melyik országban születtünk, és melyik országban született anyánk és apánk? Házasok vagyunk, elváltak vagy szinglik? Mi a családi kapcsolat az egy háztartásban élők között? Milyen nyelven beszélünk otthon és a munkahelyen? Hol éltünk 2010. január 31-én és 2005. január 31-én?

Dolgozunk-e? És ha igen, hol és mit? Milyen szerződéssel: határozott vagy határozatlan idejűvel? Ha nem dolgozunk, akkor dolgoztunk-e valamikor? Ha igen, akkor mit? Ha tanulók vagyunk, akkor mit tanulunk és hol? Mi a legmagasabb iskolai végzettségünk, és ha van, hol szereztük a diplomát?

Hetente hányszor térünk haza otthonunkba? Hány kilométerre van a lakásunk a munkahelyünktől, és ezt mennyi idő alatt tesszük meg? Ehhez milyen járművet veszünk igénybe: buszt, biciklit, motort, vonatot vagy autót? Ha autót, akkor mi vezetjük vagy csak utasok vagyunk? Netán gyalog megyünk?

A kérdőív végén található a “Tudja-e?” oldal. Itt felsorolnak néhány érdekes adatot a 2001-es felmérésből. Innen megtudhatjuk, hogy 2001-ben a lakosság 72 százaléka saját autójával járt be a munkahelyére. Valószínűsítem, hogy ez az arány azóta sem javult a tömegközlekedés javára. Megtudhatjuk, hogy Esch-sur-Sûre a legfiatalabb település Luxemburgban, ott az átlagéletkor csak 32,7 év! (Na, ilyenkor érzem magam nagyon öregnek.) Ám az egész Nagyhercegségben sem magasabb az átlagéletkor 38 évnél. (Ez legalább megegyezik az életkorommal.) Azt is megtudhatjuk, hogy a luxemburgi otthonok átlagban 126  négyzetméteresek.

Nem mehetek el szó nélkül amellett a luxemburgi figyelmesség mellett, hogy az adatlap általános információi nemcsak luxemburgiul, de franciául, németül, portugálul és angolul is olvashatóak. A kérdőív maga francia és német nyelven íródott, de készítettek hozzá egy angol nyelvű plusz adatlapot. Akinek ez még mindig nem lenne elég, az az interneten letöltheti luxemburgiul vagy portugálul az adatlapot. A kérdőívet most először ugyanis interneten is ki lehet tölteni. Nos, ez már valami!

Az adatokat állítólag bizalmasan kezelik majd, és csak statisztikai célra használják fel. Ez megnyugtató, de azért nagyfokú bizalom is szükségeltetik, hogy el is higgyük azt, hiszen a nevünktől a születési adatunkig, anyagi helyzetünktől a családi állapotunkig mindent megtudnak majd rólunk. Szerintem egy anonim kérdőívvel is ugyanígy megkapnák a szükséges információkat, de akkor nem tudnák kin bevasalni a bírságot. Hahaha!