Nekünk, akik külföldön élünk, minden egyes alkalommal, amikor Magyarországra látogatunk, ajándékot kell vinnünk az ismerősöknek, rokonoknak és barátoknak. Nemcsak azért mert születésnap, névnap, karácsony és más ünnepnap következik, hanem pusztán azért, mert hazalátogatunk. Félre ne értsék, ez nem az otthoniak elvárása, ez inkább belső kényszer a részünkről. Számomra pedig egyáltalán nem teher a feladat megoldása, hiszen szeretek ajándékot vásárolni, illetve, hogy pontosítsak – szeretek vásárolni. Nehéz helyzetben vagyok viszont akkor, ha valami olyan ajándékot szeretnék, ami Luxemburgból származik. Ez a kis ország ugyanis nem bővelkedik a messze földön híres árucikkekben. Egyetlen kivétel azért mégis van, a Villeroy&Boch termékei. Így aztán, ha valami szépséget szeretnék beszerezni, aminek nem mellesleg van még némi szuvenír jellege is, akkor a Villeroy&Boch valamelyik üzletét keresem fel, ahol kedvemre válogathatok a modern és tradicionális vonalvezetésű, gyönyörűséges porcelán étkészletek, bögrék, üvegvázák, evőeszközök és dekorációs kiegészítők között. (Tyűha, ez úgy hangzott, mint valami reklámszöveg!)
A Villeroy&Boch az egyetlen olyan luxemburgi alapítású cég, amely tényleg világhírnek örvend, és mint ilyen Magyországon is ismerősen cseng a neve, és nemcsak azért mert már otthon is beszerezhetőek termékei, hanem mert egyik gyára Hódmezővásárhelyen, az egykori Alföldi Porcelángyár területén működik.
A gyár története 1748-ban kezdődött, amikor François Boch fiaival létrehozta kerámiagyárát a lotaringiai Audun-le-Tiche-ben, ahol jó minőségű, de egyszerű formájú tényérokat, tálakat és csészéket gyártottak. 1754-ben, az alapító halála után, fiai vették át az irányítást, akik 1767-ben úgy döntöttek, hogy áttelepülnek Septfontaines-be, Luxembourgba, ahol megalapították „Jean-François Boch és testvérei“ néven kerámiaüzemüket. Mivel a munkások nagyon szerették a Boch fivéreket, sokan családostul követték őket ide. Közös uralkodónktól, Mária Teréziától (1714-ben Németalföldet a Habsburg Birodalomhoz csatolták) a gyár 6 évre adómentességet kapott és elnyerte a „Királyi és Császári Manufaktúra“ címet. Itt alkották meg a ma is nagyon népszerű Brindille (Ágacska) motívumot, ami nem más, mint fehér alapon egy kék színű, vékony, virágos növényi szár. Septfontaines neve (hét forrás) ihlette egyébként a Villeroy&Boch logóját. Termékeik egyre népszerűbbek lettek, mert kerámiáik kiváló minőségűek – a legfehérebbek és a legfinomabbak abban az időben – és nagyon olcsóak voltak.
A francia forradalom idején, amikor a francia katonák ide is bemasíroztak, a Boch testvéreknek menekülniük kellett. 7 hónap múlva, amikor Pierre-Joseph visszatért, a gyárnak csak a romjait találta, így szinte a semmiből kellett újjáépítenie a gyárat hűséges munkásai segítségével, akik azért ragaszkodtak továbbra is Bochékohoz, mert a kor szokásaitól eltérően élenjártak a szocális gondoskodás területén is: betegellátást fizettek, árvaházat és iskolát hoztak létre.
 |
| Brindille-motívum |
1791-ben Nicolas Villeroy fazekasműhelyt nyitott a ma Wallerfangen néven ismert német településen, aki ezzel egy csapásra versenytársává vált a Boch-gyárnak.
1809-ben Jean-François Boch megvásárolta az egykori bencés apátság épületét Mettlachban, ahol a francia katonák szintén hatalmas rombolást végeztek az épületen. Ez a gyönyörű, vörös téglás barokk palota ma is központi épülete a vállalatnak.
1836-ban a Boch- és a Villeroy-cég egyesült, hogy még versenyképesebbek legyenek az európai piacon, ahol hamarosan vezető pozicíóba kerültek. Együttműködésüket tovább erősítette Octavie Villeroy és Eugen Boch 1842-es házassága.
1843-ban Wadgassenben beindult a kristály- és üveggyártás. Az 1850-es évektől képesek voltak többszínű mintát nyomtatni a porcelánra. A tömegtermelés beindulásával és a vasút elterjedésével újabb és újabb piacokat hódítottak meg, az 1850-es évektől az észak- és dél-amerikai piacon is jelen vannak. 1852-ben fejlesztették ki Mettlachban a különösen ellenálló járólapot, innen a Magyarországon is ismert fogalom – mettlachi.
 |
| Egy eredeti mettlachi |
Louis Pasteur felfedezésével és a higiéniára való törekvéssel együtt, megnőtt az igény a csempe és járólap borításra uszodákban, kórházakban és magán fürdőszobákban, ez tovább fokozta a Villeroy&Boch termékek iránti keresletet, akik tovább fejlesztették a fürdőszobai szaniterek és csempék gyártását.
Az első világháború után Saar-vidéket Franciaországhoz csatolták, ezért a Villeroy&Boch Bonnban és Breslauban gyárakat vásárolt, hogy ne essen el a német piactól. Majd a második világháború után a gyár történetében megint eljött az újrakezdés ideje, mivel szinte az össszes németországi gyárukat lebombázták.
1982-ben a gyárat három részre osztották fel: az egyik porcelán és kristály étkészletek, valamint evőeszközök, a másik fürdőszobai szaniterek és bútorok, a harmadik pedig burkolólapok és csempék gyártására szakosodott. 1987-ben részvénytársasággá alakultak, majd 1990-től a tőzsdén is jelen vannak. Jelenleg a Villeroy&Boch Csoportot az alapító család nyolcadik generációjából, Wendelin von Boch irányítja.
Az idők folyamán saját tervezőik mellett több neves dizájner is dolgozott a Villeroy&Bochnak, így Wolfgang Joop, Kenzo, Roberto Capucci és Paloma Picasso.
1992-ben megvásárolták az Alföldi Porcelángyár többségi tulajdonát. Magyarországon Debrecenben, Szegeden és Budapesten van márkaboltjuk.
A Mettlachban található gyármúzeumban megtekintehtőek a gyár 250 éves történetének fontos, és mérföldkőnek számító termékei, mint például az első edények a Septfontaines-i gyárból, az első töbszínű mintával készült kerámiák, vagy a XVI. Benedek pápa számára készült porcelánok. Az antik darabok szerencsére üvegvitrinekben találhatóak, de a jelenleg is gyártott termékek különböző stílusban berendezett szobákban, valamint életképszerűen: egy esküvőn, egy konyhában, egy kávéház teraszán, vagy az utcán csodálhatóak meg. Nincsenek teremőrök, így senki nem szól ránk, ha valamihez hozzányúlunk, vagy ha a gyerekünk egy hirtelen ötlettől vezérelve, leül egy megterített asztal mellé. A múzeum a hét minden napján nyitva van. A gyár történetével foglalkozó szövegek három nyelven, angolul, németül és franciául olvashatók. A múzeum kávázójának enteriőrje tökéletes másolata egy drezdai gazdálkodó 1892-ben elkészült tejcsarnokának.
 |
| A pápa porcelánjai |
A Mettlachban található gyármúzeumban megtekintehtőek a gyár 250 éves történetének fontos, és mérföldkőnek számító termékei, mint például az első edények a Septfontaines-i gyárból, az első töbszínű mintával készült kerámiák, vagy a XVI. Benedek pápa számára készült porcelánok. Az antik darabok szerencsére üvegvitrinekben találhatóak, de a jelenleg is gyártott termékek különböző stílusban berendezett szobákban, valamint életképszerűen: egy esküvőn, egy konyhában, egy kávéház teraszán, vagy az utcán csodálhatóak meg. Nincsenek teremőrök, így senki nem szól ránk, ha valamihez hozzányúlunk, vagy ha a gyerekünk egy hirtelen ötlettől vezérelve, leül egy megterített asztal mellé. A múzeum a hét minden napján nyitva van. A gyár történetével foglalkozó szövegek három nyelven, angolul, németül és franciául olvashatók. A múzeum kávázójának enteriőrje tökéletes másolata egy drezdai gazdálkodó 1892-ben elkészült tejcsarnokának.
