2011. augusztus 15., hétfő

Nyári téma


Pezseg a luxemburgi magyarok levelező fóruma. Egy téma nagyon aktívvá tette a közösséget.  Vannak, akik újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, és vannak, akik tanácsokkal látnak el. Nem tudjuk ugyanis, hogy mi vár ránk Magyarországon külföldi rendszámú autóinkkal? Vajon minket is fokozottan zargatni fognak a rendőrök az adócsalók miatt? Ha igen, akkor milyen papírok legyenek nálunk, amikkel kétséget kizáróan tudjuk bizonyítani, hogy mi tényleg Luxemburgban élünk?


Biztosan sokan tudják, hogy ügyeskedő magyarok a magas regisztrációs adó elkerülése miatt külföldön szerzik be autóikat. Ezzel még adójóváírásban is részesülnek, így egy-egy drágább autónál több millióra rúghat a megtakarításuk. Nem beszélve arról, hogy ezen autósok nagy része feljogosítva érzi magát a gyorshajtásra, hiszen úgy sem tudják rajta behajtani a bírságot. Ezek az, egyesek szerint élelmes, mások szerint adócsaló magyarok elsősorban Szlovákiát választják autóvásárlásra, és az autó regisztrálására. Ennek érdekében oda jelentik be cégüket, vagy egy vállalkozó szellemű szlovák állampolgár segítségével állandó lakhelyüket. A szlovák rendszámon kívül azonban a német, a román és a luxemburgi is ilyen svindliző magyarokat takarhat.

Ez a viselkedés tarthatatlan mondja a magyar állam , mert több milliárdtól esik el az ország. Hogy jobb belátásra térítsék a magyarokat szigorítottak a szabályokon, és azt ígérik, kíméletlenül lecsapnak a csalókra. Idén nyártól kezdődően, ha megállít egy rendőr, és azt mondja: “Autópapíre bite!”, akkor hivatalos okiratokkal kell bizonyítanunk, hogy jogosan használunk külföldi rendszámot az autónk lökhárítóján. (Azt hiszem, hogy most nem térek ki arra, milyen jó tanácsokkal tudnám ellátni állam bácsit a jogszabály-módosítás kapcsán, mert akkor nem lenne vége ennek az írásnak. Annyit azonban csak nem tudok elhallgatni, hogy az új regisztrációs adó ugyanúgy a szegényebb rétegekkel szúr ki, mint az egykulcsos adórendszer.)

Nyaranta, más luxemburgi magyarokhoz hasonlóan, huzamosabb időt töltünk Magyarországon. Ilyenkor együtt a család, találkozhatunk a régen látott barátokkal, és élvezhetjük az igazi meleg nyarat. Mondom, hosszabb ideig, akár egy hónapig is. Szegény férjemnek viszont általában nincs annyi szabadsága, hogy ennyi időt itt tölthessen. Közös életünkben először a nagy családi autót élete nagy szerelmét nagylelkűen itt hagyta nekünk. Az autó azonban az ő nevén van. Így aztán egy esetleges rendőri ellenőrzéskor nemcsak azt kellene bizonyítanom, hogy Luxemburgban élek, de azt is, hogy a kocsi tulajdonosa, a férjem, akkor is, ha nem viselem a nevét. Én ugyan elég sok iratot hurcolok magamnál, még a gyerekemé is nálam van, de valahogy tízéves házasságunk során egyszer sem indultam el otthonról házassági anyakönyvi kivonattal. Remélem nem gondolnak majd külföldi lopott autó sofőrjének!

A törvény értelmében közokirattal vagy bizonyító erejű magánokirattal igazolhatjuk, hogy külföldön élünk. De mi minősül közokiratnak vagy bizonyító erejű magánokiratnak? Mivel bizonyítsam, hogy Luxemburgban élek? Átvizsgálva az irataimat, plasztik kártyáimat, találtam egy zöld színű három részt hajtogatott papírt, amin az áll: “Titre de Légitimation”. Ezt az okmányt még a férjem EU-s munkahelye a Nagyhercegség kormányával együtt adta ki számomra. Ez az egyetlen okirat, amin szerepel az, hogy mióta élek Luxemburgban, és még az is, hogy a férjem EU-s munkavállaló, akinek én a felesége vagyok, és ő más néven fut mint én. Hűű, ezzel szinte minden bizonyítást nyerhetne, de egy magyar rendőr hogyan érthetné meg azt a szót, hogy “épouse” (feleség), hiszen ez még előttem is rejtély volt addig, amíg nem kezdtem franciát tanulni. 






Ráadásul van egy másik plasztik kártyám, a lakcímkártya, amin egyértelműen, ékes magyar betűkkel és szavakkal az szerepel, hogy be vagyok jelentve egy magyar címre. Ha magyar rendőr lennék, és a két irat között kellene választanom, én bizony azt választanám, amit megértek, és ez alapján már szerelném is le a külföldi rendszámtáblát a lökhárítóról. Mert állítólag, ha egy rendőr úgy találja, törvényt sértek, akkor ott helyben leveheti a rendszámtáblámat. “a külföldi hatósági jelzést és engedélyt a helyszínen el kell venni” szól az ide vonatkozó passzus. 

A legviccesebb mégis az az illető volt a luxemburgi magyarok fórumán, aki svéd állampolgárként él Luxemburgban. Neki is van magyar lakcímkártyája, de valamilyen okból német rendszámú autóval jár. Ezek szerint vannak még nálam is bonyolultabb esetek, és ez máris boldog optimizmussal tölt el.

Szerencsére ezek a mizériák eddig elkerültek. Azért akadt egyszer egy gondom, de nem a külföldi rendszámmal összefüggésben. Egyik reggel, amikor anyukám megkért, hogy vigyem el bevásárolni, nem tudtam jó kislányként kérését teljesíteni. Nem indult az autó. Sőt, az elektronikus kulccsal még az ajtót sem tudtam kinyitni. Először azt gondoltam, hogy a kulcsban merült le az elem, de miután kicseréltük, akkor sem nyílt ki az ajtó. Manuálisan ugyan bejutottam az utastérbe, de az autó továbbra sem indult be. Szerelőt kellett hívni, aki végül bebikázta, és ettől kezdve minden működött. Egyértelmű, az aksi merült le. Anyukám még arra is rájött, hogy valószínűleg a mennyezeti világítás miatt. Ugyanis mikor az akkumulátor feltöltése érdekében tettem pár kört Karcagon, ő is csatlakozott, és észrevette, hogy hátul ég a villany. Az okot tehát megtaláltuk, de az elkövetőt nem. A gyerekek tagadnak, mi felnőttek meg annyira szenilisek vagyunk, hogy semmire sem emlékszünk, ami két napnál régebben történt.