2010. március 24., szerda

Közlekedj okosan!


Luxembourgba költözésünk után egy ideig haveri körökben sokat hallottuk és mondogattuk, ha feljött a közlekedés mint téma, hogy: „Úgy vezet, mint egy luxemburgi!“ Ezen azt értettük, hogy az illető olyan lassan és komótosan vezet, hogy az ötvenes sebességhatárt nemcsak hajszál pontosan betartja, de jóval azalatt csigázik az utakon. Tudom, általánosító poénkodásunk sok szempontból sántít. Először is, itt Luxemburgban soha nem lehet tudni, hogy egy luxemburgi rendszámtábla milyen nemzetiségű vezetőt takar, másrészt itt is vannak ideges, a követési távolságra fittyet hányó, szorosan autónk fenekébe mászó, sávokat az előzés reményében váltogató, feszültségét a dudáján kiélő sofőrök. Az viszont igaz, és a szóban forgó megállapítást támogatja, hogy Luxemburgban is nő a nyugdíjasok száma, akiknek a nyugdíjból abszolúte nem jelent gondot egy autó fenntartása, és aktív nyugdíjas életet élve öregesen és túlzottan óvatosan totyorognak az utakon. Utólag is elnézést kérek a száguldozó öregektől!

Ezzel ellentétben, az „úgy vezet, mint egy belga“, azt jelentette, hogy ha belga rendszámmal találkozol – amiből igen sok kering itt az utakon –, akkor vigyázz, mert kiszámíthatatlan, idióta vezetési stílussal fogod szembe találni magad. Óvakodj! Eddig viszont nekem nem voltak különösebben szörnyűséges privát tapasztalataim a belgákkal. Na majd ezután, hogy ezt leírtam! Le is kopogom gyorsan.

A luxemburgi vezetési morál egyébként nem csak engem érdeklő téma. Meglehetősen sok cikkre és statisztikára bukkantam ezzel kapcsolatban, és be kell vallanom, ezek is mind megkérdőjelezik a luxemburgi vezetési stílusra vonatkozó viccelődő megjegyzésünk valóságtartalmát, azaz a luxemburgiak egyáltalán nem tötyörészős, szabályokat mereven betartó társaság. Sőt, egyre inkább nem az.






Míg 2008-ban nagyjából 1600 jogosítványt vontak be, addig 2009-ben már 2600 esetben vették el a vezetői engedélyeket gyorshajtás és ittas vezetés miatt. El tudják képzelni, hogy itt Luxemburgban, ahol 0,8 mg/ml a megengedett alkoholérték, akkor mennyire lehettek ittasak ezek a vezetők? Fogadok, hogy nagyon! Talán ezzel is magyarázható, hogy míg 2008-ban csak 37-en haltak meg az utakon, addig 2009-ben már 49-en. Ezzel ellentétben Magyarországon, ahol 2008 májusa óta zérótolerancia van érvényben, javulóban van a baleseti statisztika, míg 2008-ban 890-en haltak meg, addig 2009-ben 747-re csökkent ez az arány. Ezért most rögön szeretném revideálni első levelemben tett megállapításomat, miszerint itt sincs több baleset a magas alkoholtolerancia miatt, mint Magyarországon. Belátom, tévedtem! Természetesen, a 747 több mint a 49, de mint már sokszor hangoztattam, Luxemburg esetében egy Nógrád megyényi országról van szó.

Az AXA Biztosítótársaság legutóbbi felmérése szerint, a luxemburgiak 43 százaléka ismeri el, hogy nem használja az indexet, ha előz, vagy ha lefordul. Az ADAC azonban „megnyugtatott“, hogy ez nemcsak luxemburgi sajátosság, hanem általános európai tendencia, szerintük az európai autósok egyharmada nem jelez korrekten. A statisztika sajnos egyáltalán nem túlzó, én is azt tapasztalom, hogy a sofőrök egyre inkább fakultatív jellegűnek gondolják az index használatát. Körforgalomnál rengetegszer fordul elő velem, hogy feszülten figyelem, hogy hol lesz az a rés, amikor beosonhatok, mert a sorra feltűnő autók egyike jelez végre, hogy ki akar menni az előttem lévő kijáratnál. Aztán egyik sem jelez, de hoppá, mégis kimegy egyik is, másik is. Én bénán várok, amíg valaki megkönyörül rajtam, és kilöki végre azt a nyomorult indexet.

A körforgalomnál még csak zavaró, de autópályán már veszélyes is. Mivel én betartom a követési távolságot, valahogy minden autós azt gondolja, hogy az én autóm és az előttem haladó autó közötti – szerintük – baromi nagy hely azért van, hogy ők jelzés nélkül kipofátlankodjanak elém, ha már voltak olyan maflák, hogy a külső sávban ragadtak egy kamion mögött. Az egyik cikk fel is hívja a kedves autósok figyelmét, hogy Luxemburgban az index-használata 1955 óta kötelező, és nem opcionális tevékenység, valamint hogy 49 euróra büntetnek a rendőrök, ha valaki későn jelez, vagy teljesen elmulasztja azt. Hát, csak rajta!
Szintén AXA-adat: a luxemburgiak 51 százaléka vallja be, hogy rendszeresen túllépi a megengedett sebességhatárt, igaz a németek 61 százalékkal vezetnek előttük, de nekem valahogy jobban tetszik, hogy az íreknek csak 17 százaléka teszi ugyanezt. 

A luxemburgiak 38 százaléka beszélget telefonon úgy vezetés közben, hogy nem használ kihangosítót vagy headsetet, míg a belgáknak csak 32 százaléka, a franciáknak pedig 27 százaléka. Ezzel ellentétben például, az angoloknak csak 14 százaléka beszél mobiltelefonon vezetés közben, ami valószínű összefüggésben van azzal, hogy ott 2 évig terjedő börtönbüntetést is lehet kapni érte.

A luxemburgiak élen járnak abban is, hogy szinte rendszeresen mennek át sárga lámpánál. Mea culpa, ebben a dologban én is sokat vétkezem, így én is rontom a luxemburgi statisztikát. A megdöbbentő viszont számomra az, hogy miután átmegyek a sárgára váltó lámpán, engem majdnem minden egyes alkalommal legalább két autó követ még. Tuti biztos tehát, hogy ők már piroson jönnek át.

Szerencsére a záróvonal átlépésében nem a luxemburgiak vezetik a statisztikát, megelőzik őket az olaszok, akiknek 45 százaléka gondolja csak dekorációnak a végtelennek tűnő fehér csíkot. A luxemburgiaknak viszont csak 31 százaléka, ami így sem kevés.

Így a végére csak egyet mondhatok, ha a luxemburgiak ezt a sok disznóságot mind bevallották, akkor az összes felmérésben résztvevő nemzet között, nemcsak ők az egyik legszabálytalanabbul vezető náció, de kétségkívül ők a legőszintébbek is.