Hogy én hova járok bevásárolni? Szinte csak két helyre. Ezt a két boltot már úgy ismerem mint a tenyeremet, így tudom, melyik árucikkért hova kell nyúlnom. Szeretem ezt a fajta rutint, ami segít abban, hogy gyorsan túl legyek az egész vásárlási mizérián. A kezdetek kezdetén, amikor még újonc voltam itt, és új dolgokkal ismerkedtem, akkor sokszor tételesen áttanulmányoztam egy-egy termék összetételét. Ezek az idők azonban régen elmúltak. Az, hogy mennyi időt spórolok egy bevásárláson, az sokszor többet ér nálam, mint az eurókban mérhető spórolás.
Az egyik kedvenc helyem a Belle Etoile (ejtsd. bel etoál) bevásárlóközpont, ezen belül is a Cactus (ejtsd. kaktüsz) szupermarket. Miért is? Mert itt lehet kapni a legjobb marhahúst, luxemburgi termelőktől származót, amit nem kell órák hosszáig főzni, és így is porhanyós lesz. Mert itt lehet kapni a legtöbb fajta magyar bort. Igaz, hogy főleg tokaji borokat, és főleg aszúkat, de megtalálhatóak itt a Disznókő, az Oremus és a Sárga Borház termékei is. Mert itt lehet kapni a legfinomabb főtt gesztenyét, vákuum csomagolásban, ami nemrégiben egyik kedvenc édességünkké lépett elő. Mert a Cactus-ös konzerv lila káposzta a legjobb ebben a műfajban. Mert ez van a legközelebb hozzánk, és mert...
 |
| A lila káposzta |
A Cactus, Luxemburg egyik vezető, és máig családi kézben lévő vállalkozása. A Cactus története egészen az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor Joseph Leesch nyitott egy kis vegyesboltot. 1905-ben Michel Donven lett a társa, akivel import cikkeket - rizst, kávét, kakaót és dohányárut - is felvettek az üzlet repertoárjába. 1928-ban azonban megszűnt ez a partneri kapcsolat, helyette Joseph Leesch fiai, Arthur, Jacques és Aloyse alapítottak egy Leesch Frères (Leesch Fivérek) nevű társaságot. 1930-ban megnyitották első kávéboltjukat a Rue de Strasbourgon, ahol kávépörköléssel is foglalkoztak. 1955-ben Arthur fiai, Paul és Alfred örökölték meg a céget, ezzel a harmadik generáció vette át az irányítást. 1962-ben ők hozták létre az első önkiszolgáló boltot VIVO néven, szintén a Strasbourg utcában. 1967-ben pedig megszületett az első Cactus névvel ellátott szupermarket Bereldange-ban. A Cactus nevet Paul Leesch adta neki, aki egy Jacques Dutronc nótából merítette az ihletet. Ez a dal gyakran felcsendül a Belle Etoile-beli Cactus-ben, én legalábbis már hallottam párszor, amikor a nagy bevásárlókocsival a sorok között szlalomoztam.
 |
| Magyar borok a Cactus polcain |
1974-ben nyitották meg első bevásárlóközpontjukat a Belle Etoile-t Bertrange-ban, a belgiumi Arlonba vezető úton. Na, ide járok én. Az épület le se tagadhatná, hogy a hetvenes években épült. Itt biztos senki sem alakul át plázacicává! Az épület ugyanis kívül-belül teljesen távol áll a mostani plázákban megszokottaktól. Szerintem az alapvető karbantartáson kívül hozzá se nyúltak azóta hogy megépítették. Ez nem egy csupa üveg és csillogó acélpalota, itt nincsenek tágas, világos terek. Itt a belmagasság alacsony, és a barna és bézs szín kombinációja az uralkodó. Talán Leesschék is érezték, hogy kissé elavult az enteriőr, ezért idén elkezdték felújítani azt. Kis lámpákkal sűrűn telerakott sötétkék álmennyezetet húznak fel végig, mintha az éjszakai égbolton ragyognának ránk a csillagok. Nagyon cuki, de annyira szerintem nem, hogy megérné összenyomni vele az amúgy is alacsony belmagasságot.
Ezen túlmenően építenek még egy háromemeletes mélygarázsos új szárnyat is, ami előreláthatólag 2013-ra készül el. Addig viszont lezárták a földszinti parkolási lehetőség egy részét, mert az épülettől jobbra fel kellett túrni mindent az építkezés miatt.
 |
| A Belle Etoile |
A Schnékertről már egyszer írtam az udvari beszállítók kapcsán. Ő ma a legnagyobb “traiteur” Luxembourgban, aki második üzletét a Belle Etoile-ban nyitotta meg. 2005 óta pedig a Belle Etoile-ban található Cactus is forgalmazza készételeit. Aki szeretné kipróbálni a Schnékert-féle különlegességeket, hogy utánajárjon, miért is érdemelte ki az udvari beszállítói címet, annak nem kell mást tennie, mint egy sima bevásárlás során leemelni valamelyik készételt a polcról. Vannak olaszos tésztaételeik, vannak halételeik körettel, van rizlinges húspástétomuk, vannak finom aprósüteményeik. Őszintén bevallom, hogy én néhányat kipróbáltam, de azért a Schnékertnél enni nem valami költségkímélő megoldás. Így azt hiszem nem igazán várható, hogy egyszer is hosszasan fogom Önöknek elemezni Schnékert kínálatát.
 |
| Épül az új szárny |
Valamiről mindenképpen említést kell még tennem a Belle Etoile kapcsán, mégpedig a tematikus hetekről. A Belle Etoile folyosója hétről hétre kiállítás színterévé válik. Minden héten más és más kultúrát, hobbit, érdekességet mutatnak be. Voltak már kiállítva oldtimerek, ásványok, tengeri halak, modellvasutak, karikatúrák, Leonardo da Vinci találmányai. A mediterrán héten a térség termékeit, kuriózumait vásárolhattuk, borhéten, a világ szinte minden bortermelő országának kínálatát kóstolhattuk, közte a magyar borokat. Minden évben kétszer megrendezik a használt biciklivásárt, ahol kedvező áron lehet jó állapotú biciklit venni. (Azért érdemes a hét elején menni.) A gyerekem egy-egy kiállítás alakalmával már mosott aranyat Klondike-i homokból, a Luxlait egyik bemutatóján pedig már a tehénfejést is kipróbálta. Kell ennél jobb szórakozás?!
 |
| Indiai hét a Cactus folyosóján |
Mivel egy lehetetlen alak vagyok, a végére hagyom a nemszeretem dolgot. Van valami, amivel sehogyan sem tudok kibékülni. Ez pedig a 2009-ben bevezetett hűségkártyarendszer és annak működése. A Cactus pontgyűjtő rendszere ugyanis nem való másra, mint értelmetlen dolgok felhalmozására otthon. A Villeroy&Boch borospoharaknak még bedőltem annak idején, de azok is végül anyukámnál kötöttek ki. Viszont most ott tartok, hogy több ezer pontom van, és csak gyűlik, és gyűlik, de nem tudom mire levásárolni. Sem konyhai eszközökre nincs már szükségem (már csak a fülemre tudnám őket akasztani), sem Hudora labdákra és tollasütőkre. Valami hasznosabbat nem tudnának kitalálni? Mondjuk, magyar borokat? Azokra szíves örömest levásárolnám!
