Eszter a héten
beteg volt, péntekre ugyan már semmi baja sem volt, de az utolsó nap már nem
vittem az iskolába. Viszont az kibírhatatlan lett volna mindkettőnk számára, ha
egész nap itthon punnyadunk, majd a bezártságtól lassan egymás idegeire
megyünk. Ezt elkerülendő úgy döntöttünk elmegyünk Roost/Bissenbe a Luxlait,
azaz a luxemburgi tejipar főhadiszállására és annak interaktív kiállítására.
Miután az autópályáról
Mierscherbiergnél letértünk, nem kellett soká várnunk, hogy megpillantsuk a
Luxlait hatalmas szürke épületegyütteseit. A Vitarium, a tejipari kiállítás,
viszont egy faépületben kapott helyet, egy füves területen elhelyezkedő
játszótérrel az oldalán. A kiállítás játékosan oktató jellege nagy vonzerő a
különböző korosztályú iskolai csoportok számára. Mikor megérkeztünk, egy óvodás
csoport épp távozóban volt, míg nem sokkal utánunk egy általános iskolás
csoport rohamozta meg a tudományos és játékos installációkat.
A kiállítás
legelején mindjárt egy szarvasmarha szemével láthattuk a világot. A
szarvasmarha szemei mögül hiába néztünk előre, csak azt láttuk, ami oldalt
volt: ami jobbra, a bejáratnál vagy balra, a tehénfejőnél volt. Ráadásul ezt
nem is egyszerre láttuk. Nekem például a jobb szemem volt a dominánsabb, és
csak azt érzékeltem, ami jobbra, a bejáratnál történik. De még véletlenül sem
azt, ami előttem van, és persze a két oldalsó képet sem tudtam fejben
összemontírozni, ahogy a szarvasmarha sem képes erre.
Ki lehetett volna
próbálni a tehénfejőt is, ahol műanyag tőgyeket kellett volna húzogatni meg
nyomkodni, de vagy nagyon ügyetlenek voltunk, vagy nem működött a gép rendesen,
de sajnos egy csepp víz sem csurrant a vederbe. Mivel a Luxlait Belle Etoile-beli
kiállításán már egyszer sikeresen próbálkoztunk a tehénfejéssel, az a
valószínűbb, hogy elfelejtették vízzel feltölteni a műtehenet. Naná, hogy nem
fogom elismerni az ügyetlenségünket igazoló verziót!
Aztán emeltünk
súlyokat is, amiből megtudhattuk, hogy a szarvasmarha mennyi súlyt cipel magán.
A szarva például 3 kilogramm, a bensőjében pedig 7 kilogrammot nyomnak a
baktériumok és 16 kilogrammot az elfogyasztott széna. A kiállítás felénél azt
is megtudhattuk, hogy mekkora súlyt kell cipelnie a tehénnek a tejtermelés
miatt. Fejés után 2 órával 4 kilogrammot, 4 órával később már 8 kilogrammot
cipel a tőgyében. Hogy átéljük, a tehén tőgyében koncentrálódó súly cipelésének
fáradalmait, és hogy némi empátiára bírjanak, nem kellett mást tennünk, mint hogy
magunkra csatoltuk a különböző nagyságú és súlyú műtőgyeket.
További méréseket
is végeztünk... Eszter testsúlya a szarvasmarha tüdejével volt egy
súlycsoportban, míg én ugyanannyit nyomtam, mint a marha bordái. Ketten együtt
az állat gyomrának súlyát értük el.
A szarvasmarhás
téma ezzel még korántsem volt kimerítve. Összerakhattunk egy hatalmas
tehénpuzzle-t, míg egy másik állomásnál megvizsgálhattuk mikroszkóppal a marha
négy gyomrát. Egy világtérkép segítségével megmutatták, hogy a világ különböző
részein mely párosujjú patás állat tejét használják fogyasztásra. Teljesen új
információval látott el az a felirat, miszerint a tevetej is fogyasztható, sőt
még fagylaltot is készítenek belőle.
Még mindig a
marhánál maradva, bepillanthattunk a szarvasmarhatartás rejtelmeibe és a gazdák
munkájába. Egy térképen megtekinthettük, hogy a Luxlait honnan, mely gazdáktól
szerzi be a tejet − névvel, címmel, telefonszámmal. A Luxemburgban jól ismert
biogazdával, Tom Kass-szal is láthattunk egy kis videót.
A kiállítás másik
szakaszában saját testünket, erőnlétünket és emésztésünket ismerhettük meg.
Felmérhettük fizikai képességeinket. Tudunk-e egyensúlyozni, azaz végig
tudunk-e menni egy kifeszített szalagon? Mi nem tudtunk. Le tudunk-e győzni egy
tehenet futásban? Nem igazán. Mekkorát tudunk helyből ugrani? Állítólag 50
centimétert. Mennyit ver a pulzusunk mozgás közben? Nekem 120-at. Mennyi
energia szükséges ahhoz, hogy lépcsőt másszunk. Nekem a súlyom alapján
állítólag 68 joule-ra. Mekkora erővel tudunk nyomni? 274 newtonnal, s
dicséretképp megkaptam, hogy majdnem olyan erős vagyok, mint egy bika.
“Az vagy, amit
megeszel!” tartja a mondás, de itt a Luxlait-nél megfordították az állítást: You
eat what you are!, azaz azt eszed, ami vagy! Ezek szerint, ha a tested vízből,
proteinből és zsírból áll, akkor ezekre az anyagokra van szükséged. Ezzel
nagyon is egyet tudok érteni, de persze a még most uralkodó táplálkozási dogma
miatt nem hagyhatták ki a szénhidrátokat és a cukrot a felsorolásból. Nos, a
Luxlait szerint, ha egészségesek szeretnénk lenni, akkor rengeteg tejterméket
kell fogyasztanunk, és ezt több tudományos játékkal és feladattal is
bizonyították. A kiállítás ezen szakaszán minduntalan azok a magyar
reklámszlogenek tolakodtak az agyamba, mint “Csupa erő, csupa izom, minden
reggel tejet iszom!” vagy hogy “A tej élet, erő, egészség!”
Ha úgy érkeztünk volna a Luxlait-hez, hogy előzőleg
érdeklődünk, akkor csatlakozhattunk volna egy vezetett csoporthoz, és olyan
területekre is bemehettünk volna, amire így nem volt módunk. Így nem láttuk a
gyártási folyamatot és a 3D-s filmet sem vetítették le kettőnk kedvéért. Az
installációk mindegyike négy nyelvű: luxemburgiul, németül, franciául és
angolul olvashatjuk őket. A kiállítás végén ráadásként mindenki ingyen
fogyaszthat egy Luxlait terméket. Váljék egészségünkre! − s ezért inkább most nem
fejtem ki sokaktól olvasott nézeteimet a tejfogyasztás káros voltáról.
 |
| A világtérkép, melynek gukkerei mögött képek rejtőznek |
