2011. szeptember 12., hétfő

Tanévkezdet - 2011

Szeptember 12-én Eszternek elkezdődött az iskola. Érdekes módon idén három nappal korábban. A luxemburgi általános iskolákban csak szeptember 15-én indul az iskolai év. Az első napon sikerült kapásból egy órát késnünk. Tudatosan, ám nem rosszaságból. Értelmezési problémám akadt ugyanis a francia nyelvvel. Az École Française (francia iskola) honlapján, mindjárt a kezdő oldalon a következő felirat szerepelt: Iskolakezdés óvodásoknak: szeptember 12-én, hétfőn 12.30-ig. (“Rentrée maternelle: lundi 12 septembre jusqu'à 12H30”) Én meg ezt úgy raktam össze a fejemben, hogy 12.30-ig bármikor megérkezhetünk. Meg is találtam rá egyből a magyarázatot. Ez még az első, amolyan szabadabb, kötetlenebb nap, ezt még nem veszik olyan komolyan.

Ez az okoskodás kapóra is jött nekem, mert még reggel el akartam szaladni a közeli bevásárlóközpontba, hogy vegyek két nagy dossziét, egy festős hacukát, meg kartonlapokat, amik még hiányoztak a gyerek iskolakezdési csomagjából. A gumicsizma így is elmaradt, mert a tavalyit kinőtte, én meg azóta se vettem neki újat. Naná, hogy az első boltban nem találtam rá valót.

Nos, én úgy 9 óra tájban gondoltam a “becsatlakozást” az iskolába − nem túl korán és nem is túl későn. Természetesen, az École Française-ben nem így értelmezték az ominózus mondatot! (Ilyen az én formám). A 12.30 szerintük arra vonatkozott, hogy annak ellenére, hogy ma hosszú nap lenne, amikor 16 óráig maradnak a gyerekek, ma csak 12.30-ig kell az iskolában lenniük. Aha, tényleg értelmezhetjük ilyen formán is, de ez akkor sem volt egyértelmű.







Szerencsére az óvó néni nem nyelt le bennünket keresztbe és nem is ejnye-ejnyézett, ellenben teljesen nyugodtan és kedvesen fogadta a mentegetőzésemet, majd üdvözölte Esztert. Pedig hogy tartottam ettől a naptól! Eszem ágában sem volt elkésni, hiszen az idei tanévkezdet ismét nagy változásokat hozott Eszter életében.

Először is, grande section-os, azaz nagycsoportos lett. Ez azzal jár, hogy idén már nem alhatnak délután a gyerekek, bármennyire is igényelné a szervezetük. Tudom, hogy vannak olyan gyereknek álcázott minierőművek, akik már 2-3 éves koruktól sem hajlandóak délután sziesztázni, és így is jól működnek, viszont az én gyerekemre ez nem igaz. Tény, hogy egyre ritkábban, de még mindig elvonul délután aludni. Az iskolai időszakban pedig, mivel neki a francia nyelv miatt folyamatosan koncentrálnia kell, sokkal fáradékonyabb. Sebaj, legalább este hamarabb lefekszik a kis pimasz, és végre hagyja a szüleit egy kicsit élni!

A másik változás, hogy teljesen új óvó nénije van. A tavalyi óvó néni, habár szintén kapott egy nagycsoportos osztályt, senkit nem vihetett magával az előző osztályából. A gyerekek ugyanis minden évben új pedagógust kapnak. Ezzel elkerülik, hogy az óvó néni túlságosan kötődjön valamelyik gyerekhez, és hogy kivételezzen a kis szíve csücskével. Szerencsére az első benyomásaim nagyon jók az új óvó néniről.



Ilyen táblák hirdetik, hogy kezdődik az iskola



Harmadszor pedig, a régi osztályukat felbontották. Minden új iskolaévben a régi osztályokat újraszervezik. Páran együtt maradnak, de arra azért jól vigyáznak, hogy a rendetlenkedőket szétválasszák. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy Eszter kis barátaival a csend és a nyugalom megzavarására alkalmas klikket alkottak, így nem ért váratlanul, amikor kiderült, ők hárman három különböző osztályba kerültek.

Azért, amikor a tavalyi év közepén, először hallottam egy anyukától az osztályok felszabdalásáról, teljesen ledöbbentem, és kicsit még fel is háborodtam. Előre elkezdtem sajnálni a gyerekemet, hogy mi lesz vele, ha két hónap kihagyás után egy teljesen új közösségben találja majd magát. Hogy fogja majd szegénykém hiányolni a barátait! Egyáltalán, hogyan alakulhatnak így ki mély és évekre szóló barátságok?! Kialakulhat-e így osztályközösség? 

Mint megtudtam ez nem valami franciás hóbort. Ezt hasonlóan csinálják a luxemburgi iskolákban és a luxemburgi angol iskolában, a St George’s-ban is. Több mint valószínű, hogy a luxemburgi iskolarendszer ezen elemét átvették az itteni francia és angol nyelvű iskolák is, mint ahogy igazodnak a luxemburgi iskolákban kiadott szünetekhez is. Az én gyerekem is akkor van őszi, téli, tavaszi és nyári vakáción, amikor a luxemburgi gyerekek. Egyedül az európai uniós iskola tér el ettől, ők az EU-s szülök szabadságához alakítják az iskolai szüneteket.

Kezdeti felháborodásom elmúltával, egyből keresni kezdtem az előnyeit és az értelmét ennek az újrastrukturálásnak. Az egyik pozitívuma egyértelműen az, hogy ha a gyerekemnek mégse jönne be az óvó-, illetve később a tanító néni, vagy esetleg Eszter nem jönne be a tanító néninek, akkor csak egy évet kell “kibírnia”, és a jövő évben új lappal kezdhet. Nincs kivételezés és pikkelés. A barátok és főleg a rosszalkodók szétválasztásával feltételezhetően azt próbálják elérni, hogy az órákon a gyerekek tényleg a tananyaggal foglalkozzanak. Az azonos évfolyamba járó gyermekek jobban megismerik egymást, velünk ellentétben, akik alig ismertük a párhuzamos osztályba járókat. Sőt, csúfoltuk őket. Mi B-sek az A-ba járókat, hogy “A-sok pelenkások!” Ők meg mondtak nekünk cifrábbat. Ennek a fajta “csoportöntudatnak” itt nem lesz semmi értelme. Olyan lesz az iskola, mint egy nagy család, mindenki ismer mindenkit. Egyenlő esélyeket nyújtanak mindenkinek. Szabadság, egyenlőség, testvériség! Nem lehet, hogy mégis a franciák találták ki ezt az egész szétszabdalósdit?