Az a helyzet, hogy Eszter elmúlt hétéves, és még mindig nincs kistestvére. Ez nem is lenne baj, ha nem vágyna rá, de ő bizony nagyon vágyik. A környezetében mindenkinek van legalább egy, hanem kettő, de lehet hogy három testvére is. És ő csak azt érzékeli, hogy egyedül neki nincs testvére. És hát nincs mit tenni, a gyerekek (még mi felnőttek is) mindig arra vágynak, ami a másiknak van, és észérvek sem tudják őket meggyőzni az ellenkezőjéről.
Ezzel együtt Eszter nagyon magányos is. Én hiába próbálok sokat foglalkozni vele, nem lehetek a játszótársa. Én az anyja vagyok, és bár sokat játszunk együtt, Eszter elvárásai szerint nem eleget. Az anyja nem csúszdázik és nem libikókázik vele, és a magas toronyba sem megy fel vele. Illetve ez sem igaz, néha megteszem ezeket, de nem mindig, ahogy ő várná.
Nincs annál szívszorítóbb, amikor azt látom, hogy a gyerekem egyedül bóklászik egy játszótéren. Hiába próbálok gyerekes programot szervezni neki, vagy csatlakozni gyerekes programokhoz, ez sem mindig megoldható. És egyre többször van úgy, hogy neki nincs kedve menni. Az én, korábban nyitott kislányom kezd bezárkózni.
Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, egyáltalán nem arról van szó, hogy nem szeretnénk másik gyereket, csak valamiért még nem jön. Próbállkoztunk-próbálkozunk, de eddig sikertelenül. Még mielőtt tollat vagy még inkább billentyűt ragadnának azért, hogy jó tanácsokkal és tuti tippekkel lássanak el, kérem Önöket, ne tegyék! Elhihetik, hogy a hét év alatt akár kértem, akár nem, kaptam elég okos tanácsot. Mostanra elegem lett belőlük!
 |
| Csöpi |
Szóval, mivel kistestvérrel nem tudunk szolgálni, hát gondoltuk egy kis állat jót tenne Eszternek. Első ötletünk a papagáj volt. Úgy egy éve, az egyik kedves baráti családtól elirigyeltük a törpepapagájukat, Artúrt, és elhatároztuk, hogy egy ilyet mi is beszerzünk. Láttak már ilyet? Érdemes megnézni, mert igazán gyönyörű jószág a törpepapagáj! Kicsi, formás madárka, káprázatos színekkel. A hullámos papagáj színei egészen szürkének tűnnek a törpepapagájé mellett.
 |
| Artúr |
Luxemburgban azonban nem olyan egyszerű papagájt vásárolni, főleg nem törpepapagájt. Az állatkereskedésekben szinte csak hullámos papagáj van. Végül azért mégis találtunk egy kereskedést, a howaldi Josy Weltert, ahol árultak törpepapagájt. Ott viszont az eladó azt tanácsolta nekünk, hogy vegyünk tenyésztőtől, mert az állatkereskedésben tartottak viselkedése megváltozik. Nem mondta ki: idegbetegek lesznek.
Rendes volt az eladó hölgy, mert ajánlott egy nevet, Luxemburg egyes számú, papagájokra szakosodott állatorvosának a nevét, akivel szerinte érdemes felvenni a kapcsolatot. Több se kellett nekünk, gyorsan írtunk egy e-mailt dr. Carlo Manderscheidnak, amiben előadtuk törpepapagáj vásárlásával kapcsolatos elképzeléseinket. A doki egyből válaszolt, és megadta annak a lelkiismeretes tenyésztőnek a nevét, aki rengeteg türelemmel, kézhez szoktatva szelíd törpepapagájok tenyésztésével foglalkozik. Az idős hölgy papagájaira viszont hónapokat kellett volna várnunk, mert épp költözött, így az újabb fiókák érkezése teljesen bizonytalan volt. Szerencsénkre!
Időközben ugyanis megkaptuk két hétre Artúrt, hogy vigyázzunk rá, míg a barátok nyaralnak. Nos, az első nap után hálát adtunk az égnek, hogy nem lett törpepapagájunk. A törpepapagáj ugyanis hihetetlenül éles hangon rikácsol. Ha ő rákezdett, akkor egymás hangját sem hallottuk. Képtelenség volt tőle tévét nézni vagy zenét hallgatni. Két hétig ezt elviseli az ember, na de évtizedekig!
Ekkor azonban még mindig nem mondtunk le a papgáj-projectről. Lázas keresésbe kezdtem, hogy olyan fajtákat találjak, amik ugyancsak kicsik, szép színesek is, de kevésbé hangosak. Rengeteg szakkönyvet és internetes oldalt áttanulmányozva kiválasztottam két fajtát, a Katalin-papagájt, amiről azt írták, hogy “lágyan hangicsáló madár”, és a verébpapagájt, amiről szintén azt állították, hogy halk madár. Újra megkerestem dr. Mandescheidot, és olyan tenyésztők neveit kértem tőle, akik az említett két fajtát tenyésztik a környéken. Sajnos nem tudott ilyet mondani, és az általa ajánlott két német tenyésztő, illetve madárpark üzemeltető sem foglalkozott ezzel a két fajtával. Időközben pedig teljesen le is lohadt a papagáj utáni vágyunk.
 |
| Csöpi |
Szóba jött még a nyúl. Egy nyúlnak mégiscsak cirógatni valóan selymes, puha bundácskája és helyes kis pofija van, de valljuk meg őszintén, nem egy értelmes állat. Azaz hiába mondom neki, hogy “fújj, Nyúl Úr, ne rágja meg a kandallómat!”, akkor is megrágja. Történt ugyanis, hogy legutóbb kedves szomszédaink nyuszijára, Csöpire kellett vigyáznunk egy napig, és a kiengedett nyuszi, hiába guggoltunk mellette, az első adandó alkalommal megrágta a kandallót. Hiába vettem észre, és húztam el, akkor is lett egy-két fognyom. Csöpi persze ezután is újra meg újra próbálkozott, míg végül megelégeltem, és egy jutalomfalatkával becsaltam a ketrecébe. Máskor is nagyon szívesen vigyázunk Csöpire, de az biztos, hogy amíg nálunk lesz csakis a ketrecében tartózkodhat. A saját nyúltartás pedig ezzel a negatív tapasztalattal örök időre le lett véve a napirendről.
