2013. október 26., szombat

Luxemburgi parlamenti választások - 2013


Nemrég tartották Luxemburgban az előrehozott országgyűlési választásokat. Tették ezt azért, mert Jean-Claude Junckernek 2013 nyarán egy titkosszolgálati botrány miatt le kellett mondania. Mivel öt évente tartanak választásokat, a legközelebbi 2014-ben lett volna esedékes. Őszintén bevallom, hogy eleinte engem egyáltalán nem érdekelt a választás. Miért is érdekelt volna? Ellentétben a luxemburgi önkormányzati választásokkal, a luxemburgi parlamenti választás eredményének alakulására magyar állampolgárként semmilyen befolyással nem lehettem. 

A hatévenként tartott önkormányzati választásokon ugyanis részt vehet mindenki, aki már minimum öt éve Luxemburgban lakik, és regisztráltatta magát a választási nyilvántartásba. Ezzel ellentétben, a luxemburgi országgyűlési választáson csak a luxemburgi állampolgárok voksolhatnak. Így aztán — teljesen logikusan — szinte az összes szórólap, amit bedobtak a postaládánkba, mind luxemburgi nyelven íródott. Hiába hivatalos nyelv a francia és a német is a Nagyhercegségben, a nemzeti összetartozás egyre erősebb kifejező eszköze a luxemburgi nyelv. A luxemburgi állampolgárság megszerzésének is egyik alapkövetelménye a luxemburgi nyelv legalább középszintű ismerete. Tehát, jogosan feltételezik, hogy ha luxemburgi állampolgár vagy, akkor el tudod olvasni a luxemburgi szórólapokat. 



















Én viszont egy kukkot nem értettem belőle, és csak azt érzékeltem, hogy a postaládánk minden alkalommal tömve van olyan papírokkal, amiknek tartalma számomra semmit nem mond. Hiába van kint a postaládánkon a “Keng Reklamen, w.e.g.” felirat, ami körülbelül annyit tesz, “Köszönöm, de nem kérek szórólapot!”, a postaládánkat mégis teleszemetelték a luxemburgi pártok hirdetéseivel. Szóval, kimondom kereken, engem roppant bosszantott ez az egész választási hajcihő, és az emiatt felgyűlt rengeteg papír, aminek az elszállítását még külön meg kellett oldanom a szelektív hulladékgyűjtőbe. 

A választás egyébként október 20-án volt, pont akkor, amikor a luxemburgiak a “Mantelsonndeg”-et, a kabátvasárnapot tartották. A kabátvasárnapot minden évben, október végén rendezik meg. Ilyenkor vasárnap is nyitva tartanak a boltok, ami itt igazi ritkaságszámba megy. A vasárnapi nyitvatartás mellett a boltok még külön árengedménnyel is kedveskednek a vásárlóknak. Az az érzésem, hogy miután a luxemburgiak leadták a szavazatukat, utána konzumálással vezették le az izgalmakat.

Eleinte úgy tűnt, hogy nincs miért izgulni. Luxemburg a stabilitást választja, és ismét Jean-Claud Junckernek szavaz bizalmat. Juncker pártja, a CSV, a keresztényszocialista néppárt a választások győztes pártja lett a 33,68%-kal. A 60 tagú parlamentben 23 helyet szerzett meg, ezzel viszont nem szerezték meg a többséget. Mégis mindenki úgy ünnepelte Junckert, mint az újra megválasztott miniszterelnököt, hiszen reálisan az volt várható, hogy Juncker pártja ismét szövetséget köt egykori koalíciós partnerével az LSAP-vel, a szocialista párttal. Juncker első nyilatkozatai is a magabiztos győztes megnyilvánulásai voltak. Az LSAP egyébként 20,28%-kal a második legerősebb párt lett a 2013-as választáson, és összesen 13 helyet szerzett ezzel a parlamentben. 

Aztán egyszer csak kezdett minden izgalmassá válni. Mikor már mindenki borítékolta Juncker új győzelmét és újabb miniszterelnökségét, mikor mindenki Junckert ünnepelte, mint a legrégebb óta regnáló vezetőt, akkor kiderült, hogy a szocialista párt mégsem áll össze újra Junckerrel, helyette a szintén 13 helyet szerzett, 18%-os DP-vel (demokrata párttal) és a 6 helyet szerzett “Dei Greng”-gel, a zöldekkel kötnek szövetséget. A három kis pártnak így együtt sikerült 32 helyet szerezniük, ezzel már meg is lett a többséghez szükséges 32 hely.

Az egyik luxemburgi újság internetes oldalán az egyik kommentelő szerint az LSAP már a választások előtt megszellőztette, hogy nem akar a tovább a keresztényszocialistákkal együtt kormányozni. Tehát — érvelt a kommentelő — ha a luxemburgiak annyira szerették volna továbbra is Junckert, akkor több szavazatot adtak volna neki, hogy meg legyen a többsége. És ezzel a megállapítással abszolút egyet lehet érteni.

Az új helyzetben viszont adódott a kérdés, hogy ez a három párt tényleg képes-e együtt kormányozni, vajon tényleg képesek egy közös kormányprogramban megállapodni. A nagyhercegnek komolyan kellett mérlegelnie. Egy biztost is kinevezett Georges Ravarani személyében, hogy alaposan vizsgálja meg a három párt együttműködését és annak komolyságát. Mikor erről Ravarani is és a nagyherceg is meggyőződött, akkor felhatalmazták...

Nem Etienne Schneidert, a 20%-os szocialista párt vezetőjét, hanem helyette a 18%-os demokrata párt vezetőjét, Luxembourg főváros jelenlegi polgármesterét, Xavier Bettelt. Ha minden jól megy november végére, december elejére sikerül felállnia az új LSAP-DP-Dei Gréng vezette kormánynak. Az új koalíciót egyébként viccesen gambiai koalíciónak nevezik. A három párt színei ugyanis a gambiai zászló színeit teszik ki — az LSAP-nak ugyanis a piros, a DP-nek a kék, a Dei Gréngnek pedig zöld a színe. 





Xavier Bettelről, aki nekem egyébként személyes kedvencem, már egy korábbi blogbejegyzésben írtam, annak apropójából, amikor megválasztották főpolgármesternek. 


Ajánlott írások:

A Demokrata Párt mókamestere

Duck Race