2013. április 1., hétfő

Luxembourgi kutyakiállítás


Úgy akkortájt, amikor kutyatulajdonosok lettünk, információkat kerestem a luxemburgi kutyás dolgokkal kapcsolatban. Milyen kutyaklubok vannak itt? Milyen fajtájú kutyákat tenyésztenek? Vannak-e esetleg kutyaiskolák? És még más egyebeket is... E bősz keresés során bukkantam rá a 86. luxemburgi kutyakiállítás és verseny (86th International Dog Show) hirdetésére. A dog show-t most hétvégén tartották, és mind a négyen ellátogattunk rá. Igen, jött velünk az új családtag is, aki azzal a feltétellel jöhetett el, hogy a bejáratnál állatútlevelével igazolta, hogy megkapta a korának megfelelő védőoltásokat.




A kétnapos kiállításnak mi csak a második napján mentünk el, mivel akkorra ütemezték az összes bichon, valamint a magyar fajták közül a kuvasz, a komondor, a puli és a pumi fellépését. A Luxexpo, azaz a luxemburgi kiállítócsarnok parkolójában már sehol nem volt hely kicsivel 10 óra után, pedig a kiállítás kezdete 10 órától volt meghirdetve. Ez általában minden egyes alkalommal így van, ha az expó csarnokában rendeznek valamilyen eseményt. Egyszerűen nem alakítottak ki elég parkolót. Mi már ezen meg sem lepődtünk, rutinosan továbbhajtottunk a szomszédos épületbe, az Auchan parkolójába, ahol végül mindig kikötünk, ha ideindulunk.

Az Auchanból tehát gyalogosan tettük meg az utat a kiállításra, ami nem volt túl egyszerű a járdán parkoló autók miatt, na meg az irdatlan mennyiségű kutyagumi miatt, amit a “kedves” gazdik a járdán felejtettek. A belépődíj egyáltalán nem volt drága, felnőtteknek 5 euró volt, míg a gyerek és a kutya is ingyen mehetett be.






A bichonok közvetlenül a bejáratnál kaptak helyet. Miután egy bébi maltesét és egy felnőtt cotton tuleart is bolognesének néztem, egészen elkeseredtem, hogy mennyire nem ismerem fel saját kutyámnak a fajtáját. Aztán egyből megkönnyebbültem, amikor megláttam egy hölgyet a kiállítási ringben, akinek az arcát már láttam a facebookos bichon bolognese rajongói oldalon, mert tudtam, hogy megtaláltuk, amiért leginkább jöttünk. A hölgyet, mikor végzett a bemutatóval, és kutyájával együtt kijött a ringből, rögtön megszólítottam. Mondtam neki, hogy felismertem a Facebookról, és hogy gyönyörű a kutyája. Na meg eldicsekedtem, hogy nekem is van egy bolognesém. Kiderült, hogy kutyusa, Jalna, a bolognesék luxemburgi bajnoka lett. A Belgiumból érkező kétéves Jalna des Magnolias Blancs egy helyes kis szőrgombóc, akinek a súlya mindössze három kilogramm. Ez utóbbi adat azért érdekes, mert a mi négy hónapos Rozink már elérte a két kiló hetven dekát, és egyáltalán nem duci.


Jalna a gazdival


A Magnolias Blancs kennel tulajdonosa nagyon készségesen beszélt a kutyájáról és válaszolt a kérdéseinkre, pedig láthatóan kimerült volt a versenytől. Megnézte Rozit is, akinek szerinte jó a pigmentációja, de azt javasolta, hogy minél hamarabb vágjuk le a szőrét, mert az csak akkor lesz erősebb és göndörebb. Bár kétségtelenül pompás és mutatós szőrzettel rendelkezett Jalna, azért magamban megállapítottam, hogy Rozinak viszont sokkal puhább, selymesebb és simogatnivalóbb van. Mivel azonban már több helyen is olvastam erről a kölyökkori szőrvágásról komolyan fontolóra vettem a dolgot. Miután nem akartunk sokáig zavarkodni a láthatóan kimerült belga hölgynél, egy idő után továbbindultunk, hogy az árusok, kiállítók és látogatók tengerében újabb fajtákat csodáljunk meg.






Célunk volt, hogy megtaláljuk az aznapra ígért magyar fajtákat, de míg őket megtaláltuk igazán nem unatkoztunk. Láttuk az óriás uszkárokat, akik fegyelmezetten tűrték, hogy nyírják, borzolják és spray-zék a szőrüket. Számomra nagyon különös volt, hogy míg az összes fekete uszkárt kontinentális fazonra nyírták, vagyis az udvari bolond külsejüket még megfejelték két vesetájéki pomponnal, addig a fehér szőrű uszkárokat meghagyták viszonylag normális fazonúra, úgynevezett modern stílusban nyírtra.

Láttunk még bobtaileket, óriás és közép schnauzereket, labrador retrievereket, pomerániai törpespicceket, bearded collie-kat, King Charles spánieleket és még sokan másokat. Láttunk egy agility bemutatót is, ahol a legügyesebb egy közép schnauzer volt, aki úgy ugrálta át a legmagasabb akadályokat is, mintha gumiból lett volna a lába.



Egy nyugis bearded collie



A kiállítók között túlnyomó többségben voltak a szomszédos országokból érkezők. Franciaországból 1653-an, Németországból 1099-en, Belgiumból 956-an, Hollandiából 641-en képviseltették magukat. Érdekes viszont, hogy sokkal több orosz kiállító volt (220), mint luxemburgi (154). Magyarországról 43-an jelentkeztek a versenyre. Ám sem a puminak, sem a pulinak, sem a komondornak, sem a kuvasznak nem magyar volt a gazdija. Arról azonban halvány sejtelmem sincs, hogy a szombaton induló magyar vizslák és magyar agarak között volt-e magyar. Azt viszont tudom, hogy a bírók között volt két magyar is. Sőt, még egy magyar stand is volt, mivel 2013 májusában Budapesten rendezik meg a World Dog Show-t, a kutya világkiállítást.



A magyar stand


A magyar fajtákat végül az utolsó teremben találtuk meg. Az egyetlen komondor, a két pumi és a három puli is Németországból érkezett. Az egyik pumitenyészet, a Lovasbarát kennel német tulajdonosával viszont legnagyobb meglepetésünkre magyarul tudtunk beszélni. A hölgy annyira szereti a pumikat, hogy még magyarul is megtanult. Remélem, hogy a simogatásunk szerencsét hozott Miss Emmának a Lovasbarát Kennelből és az Amy nevű pulinak is a “vom Müllersgrund” kennelből.



Eragon


Az Asari nevű komondor, mivel egyedül indult fajtájának versenyében, biztosan megnyerte a versenyt, de el kell ismerni, hogy fenséges példány volt. Amiért ez a kutya végül nálam is az első befutó lett, az egy kiállítás utáni internetes keresésnek köszönhető. Kiderült, hogy a komondor egyik ükapját úgy hívták: Karcagpusztai Andris. Ha nem értenék elmagyarázom: karcagi vagyok.




Asari von den Binsfeldesen