Dräikinnegsdaag − Vízkereszt, avagy a háromkirályok napja

Luxemburgi jeles napok sorozat - 2.

Január 6. − a karácsonyi ünnep tizenkettedik napja. Ahogy az angol népköltés befejező szakasza mondja (Tarbay Ede kiváló fordításában) “karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván, tizenkét ugribugri úr, tizenegy táncoslábú úrnő, tíz tekergő kéményseprő, ...” és a többi, és a többi egészen karácsony első napjáig.

Epifániának, vízkeresztnek, illetve háromkirályok napjának is nevezik ezt a napot. Ez az a nap, amikor Jézust meglátogatta a három király - Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

Január 6. az a nap, amikor Magyarországon és Luxemburgban egyaránt, valamint Európa számos országában még, leszedik a karácsonyfát. Ezzel egy időben, itt Luxemburgban (Franciaországban is), elfogyasztják a galette de rois-t, azaz a háromkirályok tortáját. Ez igazából egy mandulakrémmel töltött lepény, amibe kötelező elrejteni valamilyen meglepetést. Régebben babszemet dugtak bele, de ma már ezt valamilyen műanyag figura helyettesíti, valami olyasmi, mint amit egy Kindertojás is rejteget. Lehet az egy mini mesefigura, egy gyűrű, egy miniház, vagy teszem azt egy miniautó. Aki megtalálja a figurát, az lesz a király, és az teheti fejére a tortához mellékelt koronát.

Mi idén az Oberweis-tól szereztük be a galette de rois-t. Korábban vettünk már a Fischer pékségben és az Auchanban is. Saját készítésű galette-tel még nem próbálkoztam.

Ebben az évben az Oberweis néhány tortájába egy-egy aranyszínű rudat rejtettek el. Azok a szerencsések, akik egy ilyen rudat találnak a lepényükben egy Oberweis ajándékkosarat nyernek vele. A miénkben csak egy kis égetett kerámiakorona volt, és ezt is csak az utolsó szeletben találtuk meg. Már-már azt hittük, hogy az Oberweis a mienkből kifelejtette a meglepit, mivel egészen az utolsó szelet elfogyasztásáig izgulhattunk emiatt. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy az utolsó szelet, aminek az elnyammogására olyan sokat kellett várnunk, Eszter tányérjára került. Így viszont − mint mindig − ő lett a mi kis királynőnk.

Ez a nap itt Luxemburgban hivatalos ünnepnap és ezzel együtt munkaszüneti nap is.

＊Már korábban is szóltam róla, hogy a luxemburgi nyelvnek 8 különböző dialektusa van. Talán ez lehet az oka, hogy a háromkirályok napját láttam leírva Dräikinnegsdaagnak és Dräikinneksdagnak is. Erről részletesebben itt írtam.

Christmas Parade Luxembourg városában

Bár több, mint hét éve élek itt, bevallom, eddig még sosem hallottam a luxembourgi karácsonyi parádéról. Egészen mostanáig. Vera barátnőm volt az, aki néhány napja felrakta a “Christmas Parade” (karácsonyi parádé) linkjét a Facebookra, hátha valakinek dob egyet a hétvégi programján ez az attrakció. Bár a parádé honlapja csak német nyelven olvasható, ami nekem ugye kínai, de azért mint egy olvasni nem tudó gyereknek a képek sokat elárultak. Na, meg ott volt a YouTube is, ahol rátaláltam egy pár évvel ezelőtti videóra. Igaz, hogy ez meg luxemburgiul volt, amivel szintén nem boldogulok, de szerencsére a képsorok itt sem hagytak cserben.

Amit láttam, az tisztára olyan volt, mint amilyen az amerikai karácsonyi filmekben szokott lenni. Tudják, mint például a “Hull a pelyhes” (Jingle all the way) című filmben, ahol a főszereplő, Howard (Arnold Schwarzenegger) egy karácsonyi parádén bizonyítja be a kisfiának, hogy mégis képes Turboman babát szerezni neki karácsonyra. Ha másképp nem, hát úgy, hogy ő maga lesz Turboman. Vagy a másik filmben, a Csoda New Yorkban (Miracle on 34th Street) címűben, ahol egy hatéves kislány szobájának ablakából szomorúan és kiábrándultan nézi a vidám karácsonyi forgatagot, a Cole áruház karácsonyi parádéját. Rezignáltságának oka, hogy zsenge kora ellenére, ő már tudja, hogy ez az egész parádé csak üzlet, és hogy a Télapó nem is létezik. Mindezt anyucikája korai felvilágosító munkájának “köszönheti”.

Hát, szerencsére mi még nem tartunk itt, az én gyerekem még hisz a Télapóban, ha nem is az áruházi ál-Télapókban. És mivel vasárnapra nem volt jobb programom, már kora délután átszemtelenkedtem Vera barátnőmhöz bizonyos tárgyak átadása ürügyén. Utólag is csak veregetem a vállam, hogy milyen ügyes voltam! Veránál ugyanis már be volt gyúrva egy adag mézeskalácstészta, ami csak arra várt, hogy együtt kiszaggassuk, megsüssük, kidíszítsük és nyomban meg is együk őket. Igazi remek, karácsonyos program volt, amivel hamar elrepült az idő a Christmas Parade kezdetéig.

Az öt órakor kezdődő parádéra így a két család együtt indult el − sőt, igazi meglepetésként, még a férjem is csatlakozott. Ahogy közeledtünk a belvároshoz egyre nagyobb tömeg volt, és én mondom, nagy mákunk volt, hogy mégis sikerült egy parkolóházban helyet találnunk a felvonulás útvonalának közelében. A parádé a Rue de Strasbourgról indult végig az Avenue de la Libertén, át a Pont Adolphe-on, hogy aztán jobbra fordulva megérkezzenek a Notre Dame katedrális elé. Mi egészen az Avenue de la Liberté első harmadáig sétáltunk, a Place des Martyrs-ig, ahol végül letáboroztunk, mert már láttuk feltűnni az első kamionokat.

Lili és Eszter az újabb szerzeményt nézegetik

Legelőször egy óriás télapósipka érkezett a Christmas Parade logójával. Aztán jött a Diekirch, az egyik luxemburgi sörgyár, akik világító mini sörösüveget osztogattak a bámészkodóknak. A Coca-Cola több kisebb-nagyobb kamionnal is jelen volt a rendezvényen, így a Coca-Cola többször is felbukkant jellegzetes piros télapós kamionjával, kólát osztogató hoszteszeivel. Ami érthetetlen volt számomra, hogy a hosztesz lányok mielőtt a kezünkbe nyomták volna a dobozos kólát, azzal a mozdulattal gyorsan fel is bontották. Pedig higgyék el, annyira nem voltak elgémberedve az ujjaink, hogy ne tudtunk volna elboldogulni egy fémkapszlival. Nyilvánvaló volt, hogy szigorúan, csak helyben fogyasztásra szánták a promó üdítőt. Mi viszont a “vízügyi-helyzetre” tekintettel, nem akartunk nagy iszogatásba kezdeni, így a kólás lányokat az est hátralevő részében inkább elkerültük.

Vera kislánya, Lili meg az enyém egyre jobban vérszemet kapott a sok ajándéktól, és  mániákusan kapni akartak mindenből − na jó, Lili azért ezerszerte visszafogottabban produkálta mindezt. Eszter viszont egyre harciasabbá vált. Képes volt percekig futni a Luxlait, majd később a Télapó járműve után, tőlünk teljesen eltávolodva. (Persze én meg futhattam utána, hogy el ne vesszen a tömegben.) Azért elég lehangoló látvány volt, hogy a gyerekem csak fut-fut kezét kitárva a kamion után, és a Luxlait csapata mindenfelé szórja az édes süteményt, csak a gyerekem felé nem. Végül egy valaki mégis megkönyörült rajta, és dobott neki egy műsütit. Most komolyan, felnőtt fejjel az ilyen hozzáállásra én azt mondom: “Akkor kell a fenének! Egyék meg, amit sütöttek!”. Az én gyerekemben viszont még nincs ilyen cinikus lemondás, ő még foggal-körömmel akar, bármi legyen is az. A csatából győztesen kikerültek diadalmas mosolyával jött végül vissza az édességgel, amit gondolkodás nélkül megfelezett kis barátnőjével. Hát, ez is az én lányom!

A Grincs

Legnagyobb sikerük mégis a mesebeli lényeknek volt. A felvonulók között volt Shrek és Csizmás Kandúr, de ők sajnos csak gyorsan elrohantak mellettünk. Grincset ellenben igazán sokáig nézegethettük, de ő meg tőlünk több méter magasan, a szánkóján ült. Volt még mézeskalács házikó mézeskalács emberkével, és voltak zöld ruhás manók kackiásan hegyes fülekkel. Voltak barnamedvének, jegesmedvének, hóembernek, nyúlnak beöltözött, a gyerekekkel szívesen kezet fogó, fényképezkedő animátorok. Eszter és Lili egy kis buzdításra minden jelmezes alakhoz odaszaladtak, hogy egy-egy ölelés erejéig odabújannak hozzájuk. A karácsonyi felvonulást végül a Télapó díszes kamionja zárta rénszarvasokkal és karácsonyfákkal.

Télapó szánkója

Ha jól tudom, ez már a tizedik alkalommal megrendezett parádé volt idén, ami körülbelül ötvenezer látogatót vonzott Luxembourgba. Közel hatszáz résztvevő és rengeteg luxemburgi cég vonult el az est folyamán előttünk. A már említett Luxlait, Coca Cola és Diekirch-en kívül, a Poll Fabaire pezsgőgyár, az Adler Mode, a Pizza Hut, az RTL és a DNR Radio is.

Még valami: a felvonulást megelőző két hétben Luxemburgban egyfolytában esett, mit esett, szakadt az eső. Különös módon, ezen a hétvégén viszont napsütéses, kellemesen hideg idő volt. Amint azonban vége lett a Christmas Parade-nak, és elindultunk hazafelé, újra be kellett indítani az ablaktörlőt az autóban. A felhők azóta újra besimultak Luxemburg felett, újra szürke minden, és az eső azóta is, szinte megállás nélkül ömlik.

Téli fények

Egész novemberben esős, szürke idő volt. Ha összeszámolnám a napsütéses órák számát ebben a hónapban, talán kiadna egy nappalt, mondjuk úgy tizenkét órahosszát. Ez a megállapítás természetesen nélkülöz mindenféle tudományos mérést, csupán csak egy megérzés, egy novemberi hangulat a részemről. November 26-án viszont hóesésre ébredtünk, és innentől kezdve vagy szállingózott a hó, vagy gyönyörűen sütött a nap. Talán az időjárás is megérezte, hogy közeledik a Mikulás, a karácsony, és ilyenkor illik valami szépet produkálni, így Luxemburgban az adventi időszak kezdetét hóval üdvözölte.

Itt Luxembourgban november 26-án nyitották meg kapuikat az adventi vásárok, ettől a naptól kezdve lehet látogatni a város két pontján felállított faházakat. A belvárosban, a Place d’Armes-on lévő vásár hivatalos neve, nem fogják kitalálni, Marché de Noël (karácsonyi vásár), amely 10.30-tól 20 óráig várja a látogatókat. A vasútállomáshoz közeli, Place de Paris-n lévőt már Marché de Saint-Nicolas-nak (Mikulás-vásár) hívják. Ez 11-től 20 óráig van nyitva. Nincs hétvégi hosszabb nyitvatartás. Egy-két internetes fórumon, ahol a környék (Grande Région) adventi vásárairól osztották meg tapasztalataikat a fórumozók, a luxembourgi vásárokkal kapcsolatban hangot adtak abbéli csalódottságuknak, hogy igen korán, már 20 órakor bezár a vásár. Én viszont megnéztem a környék nagyobb városaiban lévő vásárok nyitvatartását, és bizony nem sok különbséget találtam. A trieri minden nap 20.30-ig van nyitva, kivéve szombatot, amikor 21.30-ig. A metzi a luxembourgihoz hasonlóan 20 óráig van nyitva, szombaton viszont hajlandóak ők is egy órácskával tovább nyitva tartani. Még Budapesten sem tartanak ennél tovább nyitva. Szóval, igazán nem lehet okunk panaszra. Ráadásul, ha belegondolunk, hogy télvíz idején mit kell ezeknek az utcai árusoknak kiállniuk, hát le a kalappal előttük. Vasárnap este, amikor a minusz fokban megláttam, hogy remeg a keze a gofrisütő lánynak, komolyan megsajnáltam szegényt.

A luxembourgi nem sokban különbözik azoknak a karácsonyi vásároknak a kínálatától, melyek Európa más nagyvárosaiban is megtalálhatóak ebben az időszakban. Meleg italként itt is forralt bort és puncsot ihatunk kis csizmát formázó, megvásárolható bögrében „Schéi Krëschtdeeg“ (Kellemes karácsonyt) felirattal. Az ételkínálat palacsinta, gofri, sült kolbász, és a luxemburgi „gromperekichelcher“ almaszósszal – ez nem más, mint reszelt burgonya sütve, ami hasonlít a Magyarországon is ismert tócsnira vagy lapcsánkára. De lehet enni kínai tésztát is dobozban, sőt ismét itt van magyar kürtőskalács is. A Németországban élő erdélyi származású magyarok, nagy örömünkre, már évek óta minden jelentős luxembourgi eseményen itt vannak, legyen az Schueberfouer vagy adventi vásár.

Na, és ki ne hagyjam az ajándékkínálatot, ami egészen borzalmasnak mondható. A karácsonyfadíszek még hagyján, de a seprűnyélen ficánkoló boszorkányok és a tigrisszobrok a giccsesség netovábbjai. Nem is tudom, hogy ki lehet az aki innen szerzi be a karácsonyi ajándékokat, de azt sem állítom, hogy én soha nem vásároltam még innen. Naná, hiszen általában gyerekkel megyek, aki mindig kihisztizik magának innen valamit. Na jó, bevallom, nem mindig kell nagyjeleneteznie, valamikor elég hamar meggyőzhető vagyok. A mini télapós hógömbnél elég hamar igent mondtam, a világítós télapósapkánál már alkudoztunk, az ugató és farokcsóváló kutyánál viszont már komoly hiszti volt.

A gyerekek szórakoztatására van először is jászol kis Jézussal, Józseffel, Máriával, valamint kitömött állatokkal. Van még körhinta és kisvasút, úgy szintén plasztikszobrok: hóember és Télapó.

A Place d’Armes-on lévő pavilonban időnként kórusok, zenészek lépnek fel, akiket nem lehet nem észrevenni a vásár területén felszerelt kihangosítók miatt. A színvonal változó - a sramlizenétől, a karácsonyi és kórusdalokon keresztül minden van.

A november 26-tól december 24-ig tartó rendezvény neve, a tavalyi évhez hasonlóan: Winter lights (Téli fények). A név kötelez, így aztán szépen ünnepi fényekbe burkolták a várost. Az Avenue de la Liberté és a belváros fáinak lombkoronái lámpákkal vannak tele. Díszkivilágítást kaptak a belvárosi utcák. Luxembourg különböző pontjain hatalmas kivilágított fenyőfákat állítottak fel. Ezekhez a tavalyi évhez hasonlóan energiatakarékos égőket használnak.

A város különböző pontjain – így a merli park főbejáratánál, a Glacis egyik sarkán, a Place Guillaume-on (Knudler) – már most árusítják a fenyőfákat, igen borsos áron. Érdemesebb azonban várni a nagy üzletek választékára, mert sokkal olcsóbban hozzájuthatunk egy-egy szép darabhoz. A Cactus fenyőfáival eddig még mindig meg voltunk elégedve. Azért gondoljanak bele, ha már most árusítják őket, akkor vajon mikor vágták ki őket, és a jó ég tudja, hogy vajon kibírják-e szent estéig? Na, majd meglátjuk.

A bevásárlóközpontok is igyekeznek megfelelni az ilyenkor szokásos vásárlási dömpingnek. A Belle Etoile és az Auchan mostantól minden vasárnap nyitva lesz. Ráadásul az Auchannak olyan hasonló stílusban dekorálták ki a folyosóit – mozgó jegesmedvékkel és játékmackókkal -, hogy komolyan déjà vu érzésem van tőle, és azt képzelem, hogy mint réges régen, a budapesti Árkádban sétálok. 

Karácsonyi zűrzavar

Nehezen találni nálam lelkesebb karácsony- és Mikulás-rajongót. A családi fáma szerint még 2 éves sem voltam, amikor a sok bömbölő óvodást lepipálva egyedül, szülői kíséret nélkül mentem ki a piros sapkás öreghez a karcagi ifjúsági ház színpadára és hangosan követeltem: „Mikulás bácsi, csomag, csomag!“ (Na, nem ilyen artikuláltan, de ez volt az értelme.) Ez a lelkesedésem azóta sem lanyhult, így most már kiskorú gyermekemet fertőzöm ezzel a szenvedéllyel. Nálam már kicsivel az adventi időszak előtt elkezdődik a dekorálás, és ha egy szép kézműves díszt látok, ami piros, zöld vagy aranyszínű, teljesen bezsongok, és egyből birtokolni akarom.

Rajongásomból kifolyólag minden gyerekkönyvet beszereztem, ami ebben a témában megjelent, legyen az magyar, angol vagy francia nyelvű. És akkor itt jön a bökkenő! Valahogy el kellene magyarázni a gyereknek azt, ami előttem sem tiszta. Mi a különbség a Télapó és Mikulás között? A franciák ezt úgy oldották meg, hogy december 6-án jön a püspöksüveges Saint Nicolas aranybotra támaszkodva a „virgácsos ember“ kíséretében, és karácsonykor jön az amerikai típusú Père Noël. Tehát, mondhatnám azt, hogy a Mikulás hozzánk is december 5-én este jön, a Télapó pedig karácsonykor, de nem tehetem, mert a magyar versek, dalok nem így szólnak. Vannak ugyan mikulásos verseink, de egy dalocska kivételével már csak a Télapóról énekelünk.

Az sem világos, hogy ki hozza az ajándékot szenteste? Télapó, akit a külföldi „szakirodalom“ szerint várnak a gyerekek, és aki nekünk hol Santa Claus, hol Père Noël? Vagy a Jézuska, aki az én gyerekkorom ajándékozója volt? Egy ideig erőltettük Eszternél is a jézuskás verziót, de nem arattunk vele túl nagy sikert. Most őszintén, egy újszülött hogyan volna képes ajándékot osztogatni? Vagy netán az angyalkák?

Ja, és akkor még nem is említettem a helyi tradíciót! A nagy ajándékot a luxemburgi gyerekek számára a Kleeshen (Mikulás) rakja az ablakba december 5-én. Ehhez képest december 24-én kevésbé titokzatos körülmények között hozza a Jézuska (Chrëschtkand) a sokkal szerényebb ajándékot. Sokan a fenyőfát már az adventi időszak elején feldíszítik. Szóval láthatják, nagy a káosz, de főleg az én fejemben, mert már előre attól félek, hogy a gyerekem nekem szegezi ezt a kérdést, és akkor jaj nekem!

Eszter szerencsére ebből nem csinál problémát, ő egyszerűen elintézte ezt magában, s minapi kijelentéséből ez egyértelművé is vált: „Hozzám ne a Saint Nicolas jöjjön, mert az gyalog jár, hanem a Télapó, mert az tud repülni a szánján!“ Igaza van, mi a garancia arra, hogy egy gyalogosan járó öregember ki tudja hordani a csomagokat egy éjszaka alatt? Lehet, hogy ide se érne!

Na, és mi a helyzet az adventi kalendáriummal, amibe ha én előre beletenném a mini édességeket, akkor az egy este alatt elfogyna? Elárulom, nálunk itt jönnek a képbe az angyalkák, akik minden este eldugnak egy-egy ajtó mögé valamit, hogy könnyebb legyen a várakozás, és hogy tudjuk számolni a napokat december 24-ig.

Egy másik probléma, hogyan oldjuk meg a fadíszítést? Együtt a gyerekkel vagy nélküle a meglepetés reményében? Mi azt szeretnénk, ha neki ez még egy titokzatos, misztikus dolog lenne. Szeretnénk látni a csodálkozó arcát, csillogó szemét, mert olyan édes, hogy ő még elhiszi ezeket a meséket. De mikor is kerítsünk rá sort, ha a gyereket 10 óra előtt soha nem tudjuk az ágyba imádkozni és néha 11-ig is eltart a könyörgésünk. (Sajnálom, mi liberális szülők vagyunk, fenyítéssel, veréssel nem fogjuk ágyba parancsolni, köszönöm előre is az ilyen ötleteket!) Persze az sem jöhet szóba, hogy lepasszoljuk egyik vagy másik nagyszülőnek, mert mi itt csak magunkra számíthatunk. Így kénytelenek voltunk meghozni a döntést, miszerint már lehet, hogy 21-én felállítjuk a fát, mert akkor még van bölcsi, és így a gyerek addig távol tartható.

Végezetül pedig még egy dilemma: hol ünnepeljünk? Mi van akkor, ha a gyereknek hiányzik a család, és egyfolytában a nagymamákat, nagypapákat emlegeti? Mi viszont halálosan fáradtak vagyunk már a gondolatától is annak, hogy megint 2800 kilométert kell megtennünk autóval oda-vissza ahhoz, hogy együtt legyen a család. Repülni nem szeretünk, mert Luxemburgból nincs közvetlen járat Magyarországra és különben is, ilyen utolsó pillanatig hezitálóknak, mint mi, már a csillagos ég a repülőjegy ára, még a Wizzair-nél is. Ráadásul, ehhez el kell mennünk 200 km-re Charleroi-ba, Brüsszel mellé, ahol a magyarországi tartózkodás hosszúságától függően fizethetjük még az autó parkolási díját is. Az út időben pedig nem sokkal kevesebb így, mint autóval. Ha mindenre hagyunk rendesen időt, akkor körülbelül 7 és fél óra alatt érnénk haza a keleti országrészbe, s ezenkívül még az ajándékok nagy részét is otthon kellene hagyni a szigorú poggyászfeladási szabályok miatt. Na ugye, ezt senki nem akarja!

Drága kislányom, vedd tudomásul, hogy fáradt szüleidre tekintettel, idén Luxembourgba jön a Télapó, a Jézuska, vagy ki a csoda is?