Resziklálunk

Végre eltűnt a házunk elől az a nagy halom kék zsák, ami tele volt, mindenféle műanyag szatyorral, hungarocellel és egyebekkel. Már második hónapja csúfoskodott a ház egyik szegletében, és senki nem csinált vele semmit. A kéthetente erre járó szemetesek azért nem vitték el ezt a pár zsákot, mert nem azzal volt tele, amire e kék zsák rendeltetett. A kék zsákot kirakó szomszéd − nem tudom melyik −, viszont hetekig nem jött erre rá, sőt, idővel rakott még hozzá pár újabbat, hasonlóan nem odavaló dolgokkal megtömve. Már ott tartottam, hogy szólok a közös képviselőnek, csináljon már vele valamit, amikor egyszer csak eltűnt. De a fejemet teszem rá, hogy nem a kedves szomszéd, hanem végül a házkezelőség szüntette meg az áldatlan állapotot.

A rosszul megpakolt kék zsákok

Luxemburgban a kék zsák (PMC Valorlux) már szinte fogalom. A szelektív hulladékgyűjtés egyik formája ez, amit a világ számos nagyvárosában is hasonlóan használnak. Az üres kék zsákokért az önkormányzatok épületébe (Luxembourgban Bierger Center) vagy a szeméttelepre kell menni. A nagy, kék színű műanyag zsákokba meghatározott dolgokat lehet tenni, és csak azokat, különben hiába gyűjtögetjük bele szorgalmasan a szemetünket, nem fogják elvinni. Látszólag semmi logika nincs benne. Belekerülhetnek az üditős-ásványvizes műanyag palackok, a háztartási flakonok, tehát a műanyag, de nem kerülhet bele sem a joghurtos pohár, sem a műanyag pohár, sem az a műanyag edény, amibe például a gyümölcsöket, húsokat csomagolják előre.

Ezek mehetnek a kék zsákba

Helyet kaphatnak a kék zsákban a konzervdobozok, a sörös-üdítős alumíniumpalackok, ellenben az alumíniumfóliát tilos beletenni. Ugyancsak ide kerülhet az üdítős-tejes kartondoboz, de más papírhulladék már nem. Egy nagy rejtély az egész. Egyszerűen meg kell tanulni a belerakható dolgok listáját, és kész. Amúgy a PMC mozaikszó is segíthet a tartalom megtanulásában: bouteilles et flacons en Plastique, des emballages Métalliques et des Cartons à boisson (palackok és flakonok műanyagból, fém csomagolás és italos kartondobozok).

Ezek is...

A kék zsákokért mint már említettem minden második héten jön a kukásautó, de minden körzetben más a kék zsákos nap. Ahol most lakunk, minden második kedd reggelére kell kikészítenünk a kék zsákokat.  Ahol korábban laktunk, ott a csütörtök volt erre kijelölve.  Az összeszedett kék zsákok tartalmát aztán szétválogatják a szeméttelepeken.

... és ezek is.

A magyarországi gyakorlathoz hasonlóan Luxembourg város különböző pontjain is találhatók hulladékgyűjtő szigetek. Az itteni konténerekbe általában papírt, üveget, használt ruhát és elemet rakhatunk. Az a hulladék, amit nem tudunk beletenni ezen konténerek egyikébe sem, és a kék zsákba sem, azzal a hulladéktelepre kell mennünk. Luxembourg város központi hulladéklerakója (centre de recyclage) a route d’Arlon egyik mellékutcájában található a stadion mellett. Ide akkor is jöhetünk, ha már nem vagyunk luxembourgi lakosok − tudtuk meg nemrég egy illetékestől. Azóta újra előszeretettel járunk ide, habár nekünk Kehlenbe kellene járnunk. Így ha nincs nagy forgalom a luxembourgiba megyünk, mert az sokkal közelebb van hozzánk.

Egy hulladékgyűjtő sziget a stadion mellett

Mostanában leginkább a bontási hulladékokat visszük a hulladéktelepekre és öntjük az erre kijelölt óriás konténerbe. Persze vigyázva, nehogy más is odatévedjen, mint kő- és csempetörmelék. Bontásból kiszerelt műanyag csöveket, kábeleket, cementes zsákokat már nem látnak benne szívesen. Az egyik alkalommal láttuk, hogy valaki előttünk gipszkarton darabokat is a törmelékes konténerébe. A szeméttelep munkatársa, mikor ezt észrevette, sztoikus nyugalommal felvette a munkáskesztyűjét és szépen, egyenként kiszedegette a nem odaillő darabokat.

És igen, ezeken a telepeken − a luxembourgiban és a kehleniben is egyaránt − meglepően udvarias és segítőkész emberek dolgoznak. Akármikor mentem oda, és kértem tőlük tanácsot, hogy mit hova tegyek, szinte mindig kedvesek és előzékenyek voltak. Velem már többször előfordult, hogy elvették tőlem a szatyrot, és helyettem gyorsan kiszelektálták a dolgokat.

Ezek a telepek nagyon rendezettek és átláthatóak. A kehleni telep azonban olyan otthonos, hogy azt hinné az ember valami vidéki közösségi házban jár. Üdítő- és kávéautomaták kitéve, hogy frissüljünk, kézfertőtlenítők, hogy tisztuljunk, nagy asztal és székek, hogy megpihenjünk, szobanövények, valamint dekorációként antik írógépek és sportkupák akkurátusan kirakva. Az egész helyiség, és − külön kiemelendő − a vécéjük is makulátlanul tiszta.

Egyébként erre a fajta szelektív hulladékgyűjtésre alkottunk magunknak egy rövidebb szót: resziklálunk. Ezt a recycler (hulladékot újrahasznosít) francia szóból magyarosítottuk magunknak. Nemrég például  − a sitten kívül − több köbméter DVD-tokot reszikláltunk, azaz vittünk a hulladéktelepre Eszterrel. Az történt, hogy már nem fértünk a padláson a DVD-tokoktól. A több ezer DVD-lemezt már egy ideje nagy gyűjtőkben tároljuk ábécés sorrendben, a tokok viszont hiába kerültek ömlesztve nagy műanyag ládákba, hasznos alapterületeket raboltak a kis biciklitől, a karácsonyi dekorációtól, a pótkeréktől és még sorolhatnám mi mindentől. Így aztán a DVD-tokok sorsa megpecsételődött. Több heti kitartó munkával felszámoltam őket. A leírást tartalmazó papírt kivettem belőlük és lefűztem őket irattartókba, és az így már teljesen kibelezett tokok a hulladéktelepre kerültek.

A hulladéktelepre lehet vinni még lejárt szavatosságú gyógyszert, toxikus anyagokat, hungarocellt, papírt, üveget, nem működő háztartási gépeket, szórakoztató elektronikai kütyüket. Ám sokszor hozunk ide olyan tárgyakat is, amelyek viszonylag teljesen jó állapotban vannak, de mi már nem tudunk vele mit kezdeni: rájuk untunk, nem vált be, vagy vettünk helyette jobbat. Létezik ugyanis egy ingyenes second-hand shop az ilyen hulladékgyűjtőkön.

A stadion melletti Centre de Recyclage

Nagyon jó érzés látni, hogy amint kiteszem ezeket a tárgyakat, valaki szinte egyből lecsap rájuk, és mint értékes zsákmányt teszi el magának. Klassz dolog hogy valaki még tudja használni ezeket a számunkra feleslegessé vált dolgokat. Vittünk már ide alig használt futócipőt, játékokat, tükröt, vödröt, lámpát, IKEA-s műanyag dobozokat, és legtöbbször mire másodjára fordultam, már el is tüntette őket valaki a polcokról. Dolgaink resziklálódnak.