2012. január 24., kedd

Felújításra várva 1. − Vállalkozók

Ezzel az írással várni akartam egészen a felújítás végéig. Azt terveztem, hogy ha már túl vagyunk rajta, akkor az összes tapasztalat birtokában nagy bölcsen átadom a tudást, elárulom, hogy mit és hogyan tanácsos, vagy egyenesen, nem szétszerénykedve magam, elmondom, hogyan kell − legalábbis itt Luxemburgban. Aztán időközben rájöttem, hogy egyrészt, a lakásfelújításnak soha nem lesz vége, legfeljebb ha a nagyján leszünk túl, mert magunkat ismerve, úgyis mindig találunk majd valamit, amit cserére érettnek ítélünk a lakáson. Másrészt, már most, a lakásfelújítás elején, annyi idióta történet esett meg velünk, aminek az elmesélése bőven meghaladja az általam korlátként megszabott két oldalnyi mennyiséget. Ezért aztán rájöttem, nem halogathatom tovább, bele kell kezdenem...

Új otthonunkba pontosan egy éve költöztünk, és már itt az elején leszögezem: ez a lakás az eddigi legotthonosabb és legpraktikusabb, minden eddigi lakásunk között. Ám nem tökéletes, így bizonyos részei átalakításra szorulnak. Ott van mindjárt a fürdőszoba, amit az előttünk lakó hölgy egészen fura ízléssel rendezett be, és egészen minimális felszereltséggel hagyott ránk. Csempe csak mutatóban van a falakon, helyette ciklámen és élénk sárga színű festék virít le ránk. Borzalmas! A másik problémánk a fürdőszobával, hogy csak zuhanykabin van beszerelve. Próbáltak már gyereket zuhanykabinban megmosdatni? Én minden alkalommal vizesebb leszek, mint a gyerekem. Ezért aztán rendszeresen visszakényszerítem őt a kis kádba, amibe lassan már csak belepasszírozni lehet szegénykémet. És ha már szétverik a fürdőszobát, akkor kérünk bele egy WC-csészét is, mert ugyan van egy külön WC-nk, de reggelente, főleg amikor mindenki siet, állandó torlódások vannak az említett helyiség körül. “Siess már Drágám, én is mennék!” − mondtam ezt korábban a férjemnek, de mostanában egyre inkább a lányomnak kell címezni ezt a mondatot.

Mivel a WC-csésze behelyezése miatt ki kell bontani a külön WC falát is, hát akkor ott is kérünk egy kisebb fazonigazítást. Na, és ott van a padlás, ami rendesen beindította a fantáziánkat. Mi lenne, ha kialakítanánk ott egy fürdőszobát egy zuhanykabinnal? A padláson egyébként is van már meleg- és hideg víz, mivel a lakás mosókonyháját eredetileg is oda tervezték. A WC kialakítása fent persze nehéz ügy, mert ha nincs a falban vastag cső, akkor csak a darálós WC jöhet szóba. Tudják, ami összeturmixolja a WC-papírt és egyéb nyalánkságokat, hogy a vékonyabb csövön is simán le tudjon menni. Aztán, az álmok között szerepelt még, hogy a kis, légáteresztős ablakokat nagyobb, hőszigetelős ablakokra cseréljük, amiről ugyan tudtuk, hogy engedélyköteles, de némi bizakodásra adott okot, hogy a korábbi lakó már kapott rá engedélyt az önkormányzatnál. Ezenkívül jó lenne még egy radiátor is, valamint... nem sorolom tovább. Azt hiszem, egyelőre ennyi is elég.

Először is találnunk kellett egy megbízható céget, akik számlaképesen dolgoznak szépen és elfogadható árakon. Ezen a téren Luxemburg teljesen ismeretlen piac volt számunkra. Aztán ahogy az szerencsére lenni szokott, amikor megosztod problémádat az ismerősökkel, biztosan kapsz tuti tippeket, címeket és telefonszámokat. Az első céget építész barátnőm, a másodikat férjem kollégája, a harmadikat egy másik barátnőm, a negyediket férjem kolléganője, az ötödiket lányom osztálytársának anyukája ajánlotta. Azt is megtudtuk, hogy Luxemburgban a cégek, miután erre szépen megkérte őket az ember, kötelesek kijönni és árajánlatot tenni, ahogy itt mondani szoktuk “dövit adni”. Így aztán szépen sorban megkerestem mind az öt céget, bár nem ez volt az eredeti szándékom.

Az első vállalkozó egy nagy kaliberű cég alkalmazottja volt, nagy kaliberű számokkal. Kaptunk tőlük egy igen részletes számlát, aminek a végén több, mint negyvenezer euró szerepelt, plusz az áfa. Teljesen ledöbbentünk! A számlán ilyen bejegyzések szerepeltek: “egy Duravit Starck 3 típusú WC felhelyezése - 957 euró”, “egy Bette Form 3710 típusú fürdőkád felhelyezése - 1416 euró”. Találják ki, ebből mennyi a kád vagy a WC ára? Boltokban utánanéztem, kb. 300 euró a kád és 200 a WC. Náluk a bontási munkálatok is külön tételként szerepeltek. A külön WC-ben lévő WC-csésze leszereléséért 529 eurót, a járólap felszedéséért 966 eurót, a csempe leszedéséért pedig 1302 eurót kértek volna. Nem részletezem tovább, a végösszeg egyébként is magáért beszél. A férjem például úgy értelmezte a cég ajánlatát, hogy “köszi a felkérést, de momentán nem érek rá veletek foglalkozni”. Igaza lehet. Egyből hívtam a kettes számú céget.




Így néz ki egy "devis" (ejtsd. dövi)



A második cég, annyira el volt havazva, hogy csak egy hónap elteltével tudta tiszteletét  tenni nálunk, és az árajánlatot még két hónap múlva sem tudta elküldeni. Egyszer, egy májusi napon, amint épp a gyereket hoztam haza az iskolából, jött egy hívás.
-  “Bonjour, a Leuf izé cégtől keresem. Voltam Önöknél februárban. Tudom, régen volt, és gondolom azóta kapott mástól árajánlatot.”
-   “Hááát – kezdtem neki − az az igazság, hogy kaptam, de az Ön (árajánlatára is kíváncsi lennék) − akartam volna mondani, de ő közbevágott.
-  “Semmi baj, én vállalom a felelősséget. Ha elkéstem, hát elkéstem, nincs mit tenni!”
Erre gyorsan elköszönt, és letette a telefont. Egyértelmű volt, örült, hogy nem kell elvállalnia az itteni munkát.

A harmadik viszonylag hamar kijött terepszemlére, egy szimpatikus portugál fiatalember nagyszabású tervekkel, de devis-t azóta sem kaptam tőle. Egyszer megpróbáltam felhívni, de csak a titkárnő vette fel a telefont, aki semmiről nem tudott.  Ígérte, visszahívnak, azóta is várom.

A negyedik látogatónk egy kelet-európai cég vezetője volt. Nagy reményeket fűztem hozzá. Reméltem, hogy itt az árral nem lesz baj, csak vállaljon már végre el. A pasi, bár baráti nép képviselője volt, roppant fensőbbséges, emiatt roppant antipatikus volt számomra. Amikor nézte a tervrajzot, és mutogatott rajta valamit, a kisujját arisztokratikusan eltartotta. Egyébként is tele volt gyűrűvel a keze. Amikor előadtam elképzeléseimet, szinte mindenre azt válaszolta: azt úgy nem lehet. A padlásra kerek perec kijelentette, hogy nem ad árajánlatot. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle.




Egy másik árajánlat




Az ötödik időben jött és időben adta át az árajánlatot. Igaz, hogy cirka négyezer euróval ők is többet kértek volna, mint amit mi erre szántunk, de alapjában véve korrektek voltak. Hogy miért nem őket választottuk? Mert közben találtunk magyarokat, akik teljesen jogosan − megszakértve az ötödik cég ajánlatát − megállapították, hogy bizony vannak benne technikai tévedések. Ugyan szépek és mutatósak az ötödik cég által leadott látványtervek, de nézzem meg, hogy ide és ide nem fér be ekkora ajtó, amoda meg nem fér be akkora kád. A tények önmagukért beszéltek. A kivitelező tehát megtaláltatott.




2 megjegyzés:

Névtelen írta...

A férjem burkoló, februárban költözünk Luxemburgba. Úgy látom, nem fog annyira unatkozni, mint hittük :)

Gui írta...

Az szuper! Jó szakemberekre mindig szükség van ;-)