Az ILNAS nevű szervezetről a nyár közepén hallottam először. Azelőtt nem is tudtam a
létezéséről. Amikor kiejtettem a nevét, olybá tűnt, mintha valamilyen skandináv
férfinév lenne vagy az IKEA egyik termékneve. Hogy miért kerültem velük kapcsolatba? Azt hiszem az
elején kell kezdenem a történetet.
Június végén
rendeltem az Egyesült Államokból egy fürdőszobai falikart. Persze most jogosan vetődhet fel
a kérdés Önökben, hogy mi a francért kellett ennek olyan messziről falikart
rendelnie? Nem volt közelebb? Az a helyzet, hogy nem. Rengeteg boltot bejártam,
de sajnos semmi olyat nem találtam, ami kicsit is tetszett volna. Aztán jött az
internet az amazonnal, az ebay-jel és más spéci lakberendezésre szakosodott
weblapokkal, de még mindig Európán belül maradva. A keresési eredmény azonban
továbbra is nulla maradt.
Ám van egy
amerikai cég, a Pottery Barn, aminek a stílusa roppant fekszik nekem, és bár
nem mindent küldenek el Európába, de a kisebb méretű dolgok rendelésével eddig
nem volt problémám, ha náluk vásároltam. Persze komódot nem szállítanak el, de
egy nagyobb ágytakarót vagy párnát minden gond nélkül. Simán elküldik a
törölközőakasztót és a WC-guriga tartót is, hogy csak néhány példát említsek.
Na meg, gondoltam, ha valami baj lenne a rendeléssel, akkor a rendszer úgy sem
enged majd tovább. Ebben az esetben viszont minden probléma nélkül eljutottam a
fizetésig, tehát egyből elkezdődhetett a reményteljes várakozás, hogy az én
szépséges lámpám rendben megérkezzen Luxemburgba.
 |
| A szóban forgó lámpa a Pottery Barn honlapján |
A lámpa helyett
azonban csak egy levél érkezett az előbb említett skandináv hangzású ILNAS-tól.
Szerencsére a név alatt kisbetűvel megtaláltam a magyarázatot arra, hogy kik is
ők valójában. Az ILNAS nem más, mint a luxemburgi piacfelügyelet (surveillance
de marché), amely azt vizsgálja, hogy a Luxemburgban lévő, vagy oda kerülő
termékek és szolgáltatások megfelelnek-e az európai és a luxemburgi normáknak.
Nézik a termék minőségét, és hogy biztonságos-e. Így aztán azok az áruk, melyek
átmennek a luxemburgi vámon, átvizsgálásra kerülnek az ILNAS részéről is. Ezen
a ponton akadt el az én falikarom is.
Az ILNAS levélben
kérte, hogy szíveskedjek beszerezni egy megfelelőségi nyilatkozat (déclaration
de conformité), annak igazolására, hogy a lámpám megfelel-e az európai követelményeknek.
Teljesen paff voltam! Igazából nem értettem, hogy a Pottery Barn, aki gőzerővel
és nagybetűkkel hirdeti, hogy MOST MÁR SZÁLLÍTUNK EURÓPÁBA IS!, miért nem
figyel arra, hogy az Európába küldendő termékeik megfeleljenek az európai
normáknak. Ha tudják, hogy az ő lámpáik csak az amerikai piacra készülnek,
tehát csak 120 voltos feszültségre alkalmasak, akkor miért engedik a balga
európai vásárlóknak, hogy megrendeljék azt? Miért nem jelenik meg egy
figyelmeztető üzenet, hogy a megrendelni vágyott lámpa nem EU-konform? Vagy ha
eladnak lámpát az európai piacra is, akkor miért nem látják el azt Európában
használatos vezetékekkel és transzformátorral, hogy bírja a 220 voltot is?
Ezzel kapcsolatos
kérdéseimre és felháborodásomra persze nem kaptam érdemi választ a a Pottery
Barntól, csak mint egy hülye gyereket próbáltak lenyugtatni, hogy ne aggódjak,
a szállító cég, a Fifty One mindent meg fog oldani. Ezzel a válasszal felhívtam az
ILNAS-t és megkértem őket, hogy legyenek még türelemmel pár napig, mert lesz,
aki intézkedik a lámpám ügyében, és meglesz a kívánt nyilatkozat. Az ILNAS ügyintézője
megígérte, hogy várnak, de azt is hozzátette, hogy higgyem el, a szállító cégek
nem szoktak ilyesmivel foglalkozni. A nyilatkozatot vagy a gyártótól vagy a
forgalmazótól kellene beszereznem. És hogy kellően beparázzak, azt is megtudtam
tőle, hogy ilyenkor általában két dolgot tesznek ezekkel az árukkal: vagy
megsemmisítik, vagy visszaküldik őket. Ajajjj, gondoltam, itt sürgősen tenni
kellene valamit!
Ennek ellenére
vártam, hiszen tennivalója a Fifty One-nak vagy a Pottery Barnnak volt, nem
nekem. A lámpa viszont még napok múlva sem érkezett meg. Ekkor újabb e-mailt
küldtem a Pottery Barnnak, akinek az ILNAS-tól hallottakat is leírtam. Ők a
viszontválaszban megismételték, hogy aggodalomra semmi ok, mert ők felvették a
kapcsolatot a Fifty One-nal, aki ilyenkor intézkedni szokott, és a végén udvariasan elnézést
kértek a kellemetlenségekért.
Mivel a
lámpa még ezután sem érkezett meg, vettem egy nagy levegőt és újra tárcsáztam
az ILNAS-t. Egy másik ügyintéző vette fel a telefont, akinek újra előadtam a
problémámat, és rákérdeztem, hogy intézkedett-e már valaki az ügyemben. Az
ügyintéző szerint a dossziém teljesen üres volt, ergo senki nem indított el
semmilyen folyamatot az ILNAS-nál két hét elteltével sem. Óvatosan rákérdeztem
az ügyintézőnél, hogy mit lehet ilyenkor tenni, ő pedig ismét elmondta, hogy mi
az ilyenkor szokásos eljárás: megsemmisítés vagy visszaküldés. Ekkor álltam elő
azzal az elképzeléssel, amit apukámmal konzultálva találtam ki. Mi lenne −
kérdeztem − ha megszabadítanák a lámpát a gondot okozó részektől, a kábeltől és
a transzformátortól, és kibelezve mégis elküldenék nekem. A válasz teljesen
meghökkentett: “Semmi akadálya.” Csak küldenem kell a nevére és a címére egy
levelet, amiben felhatalmazom az ILNAS-t arra, hogy kiszedjék az elektromos
részeket a lámpámból. “Hogy Önök milyen rugalmasak!” − csúszott ki a számon,
ami hallhatóan jólesett az ILNAS-os pasasnak, de ennyi dicséret igazán jár
nekik ezért.
Megírtam a
levelet, és gyorsan elküldtem interneten is, meg levélben is, hogy tuti biztosra
menjek. Egy hét elteltével a lámpa, belső részeitől megszabadítva, megérkezett.
Elvittük magunkkal dél-franciaországi nyaralásunkra, ahol átadtuk apukámnak
szerelésre. Ő hazavitte magával Magyarországra, és kicserélte benne a
vezetékeket, a transzformátort meg a foglalatot is. Most már csak arra várunk,
hogy ennyi utazás és kaland után a lámpa visszakerüljön hozzánk Luxemburgba, és
végre megálmodott helyére kerüljön, a WC-be.
