2012. szeptember 27., csütörtök

ILNAS, avagy bonyodalmak egy lámpa körül


Az ILNAS nevű szervezetről a nyár közepén hallottam először. Azelőtt nem is tudtam a létezéséről. Amikor kiejtettem a nevét, olybá tűnt, mintha valamilyen skandináv férfinév lenne vagy az IKEA egyik termékneve. Hogy miért kerültem velük kapcsolatba? Azt hiszem az elején kell kezdenem a történetet.

Június végén rendeltem az Egyesült Államokból egy fürdőszobai falikart. Persze most jogosan vetődhet fel a kérdés Önökben, hogy mi a francért kellett ennek olyan messziről falikart rendelnie? Nem volt közelebb? Az a helyzet, hogy nem. Rengeteg boltot bejártam, de sajnos semmi olyat nem találtam, ami kicsit is tetszett volna. Aztán jött az internet az amazonnal, az ebay-jel és más spéci lakberendezésre szakosodott weblapokkal, de még mindig Európán belül maradva. A keresési eredmény azonban továbbra is nulla maradt.

Ám van egy amerikai cég, a Pottery Barn, aminek a stílusa roppant fekszik nekem, és bár nem mindent küldenek el Európába, de a kisebb méretű dolgok rendelésével eddig nem volt problémám, ha náluk vásároltam. Persze komódot nem szállítanak el, de egy nagyobb ágytakarót vagy párnát minden gond nélkül. Simán elküldik a törölközőakasztót és a WC-guriga tartót is, hogy csak néhány példát említsek. Na meg, gondoltam, ha valami baj lenne a rendeléssel, akkor a rendszer úgy sem enged majd tovább. Ebben az esetben viszont minden probléma nélkül eljutottam a fizetésig, tehát egyből elkezdődhetett a reményteljes várakozás, hogy az én szépséges lámpám rendben megérkezzen Luxemburgba.




A szóban forgó lámpa a Pottery Barn honlapján



A lámpa helyett azonban csak egy levél érkezett az előbb említett skandináv hangzású ILNAS-tól. Szerencsére a név alatt kisbetűvel megtaláltam a magyarázatot arra, hogy kik is ők valójában. Az ILNAS nem más, mint a luxemburgi piacfelügyelet (surveillance de marché), amely azt vizsgálja, hogy a Luxemburgban lévő, vagy oda kerülő termékek és szolgáltatások megfelelnek-e az európai és a luxemburgi normáknak. Nézik a termék minőségét, és hogy biztonságos-e. Így aztán azok az áruk, melyek átmennek a luxemburgi vámon, átvizsgálásra kerülnek az ILNAS részéről is. Ezen a ponton akadt el az én falikarom is.

Az ILNAS levélben kérte, hogy szíveskedjek beszerezni egy megfelelőségi nyilatkozat (déclaration de conformité), annak igazolására, hogy a lámpám megfelel-e az európai követelményeknek. Teljesen paff voltam! Igazából nem értettem, hogy a Pottery Barn, aki gőzerővel és nagybetűkkel hirdeti, hogy MOST MÁR SZÁLLÍTUNK EURÓPÁBA IS!, miért nem figyel arra, hogy az Európába küldendő termékeik megfeleljenek az európai normáknak. Ha tudják, hogy az ő lámpáik csak az amerikai piacra készülnek, tehát csak 120 voltos feszültségre alkalmasak, akkor miért engedik a balga európai vásárlóknak, hogy megrendeljék azt? Miért nem jelenik meg egy figyelmeztető üzenet, hogy a megrendelni vágyott lámpa nem EU-konform? Vagy ha eladnak lámpát az európai piacra is, akkor miért nem látják el azt Európában használatos vezetékekkel és transzformátorral, hogy bírja a 220 voltot is?

Ezzel kapcsolatos kérdéseimre és felháborodásomra persze nem kaptam érdemi választ a a Pottery Barntól, csak mint egy hülye gyereket próbáltak lenyugtatni, hogy ne aggódjak, a szállító cég, a Fifty One mindent meg fog oldani. Ezzel a válasszal felhívtam az ILNAS-t és megkértem őket, hogy legyenek még türelemmel pár napig, mert lesz, aki intézkedik a lámpám ügyében, és meglesz a kívánt nyilatkozat. Az ILNAS ügyintézője megígérte, hogy várnak, de azt is hozzátette, hogy higgyem el, a szállító cégek nem szoktak ilyesmivel foglalkozni. A nyilatkozatot vagy a gyártótól vagy a forgalmazótól kellene beszereznem. És hogy kellően beparázzak, azt is megtudtam tőle, hogy ilyenkor általában két dolgot tesznek ezekkel az árukkal: vagy megsemmisítik, vagy visszaküldik őket. Ajajjj, gondoltam, itt sürgősen tenni kellene valamit!

Ennek ellenére vártam, hiszen tennivalója a Fifty One-nak vagy a Pottery Barnnak volt, nem nekem. A lámpa viszont még napok múlva sem érkezett meg. Ekkor újabb e-mailt küldtem a Pottery Barnnak, akinek az ILNAS-tól hallottakat is leírtam. Ők a viszontválaszban megismételték, hogy aggodalomra semmi ok, mert ők felvették a kapcsolatot a Fifty One-nal, aki ilyenkor intézkedni szokott, és a végén udvariasan elnézést kértek a kellemetlenségekért.

Mivel a lámpa még ezután sem érkezett meg, vettem egy nagy levegőt és újra tárcsáztam az ILNAS-t. Egy másik ügyintéző vette fel a telefont, akinek újra előadtam a problémámat, és rákérdeztem, hogy intézkedett-e már valaki az ügyemben. Az ügyintéző szerint a dossziém teljesen üres volt, ergo senki nem indított el semmilyen folyamatot az ILNAS-nál két hét elteltével sem. Óvatosan rákérdeztem az ügyintézőnél, hogy mit lehet ilyenkor tenni, ő pedig ismét elmondta, hogy mi az ilyenkor szokásos eljárás: megsemmisítés vagy visszaküldés. Ekkor álltam elő azzal az elképzeléssel, amit apukámmal konzultálva találtam ki. Mi lenne − kérdeztem − ha megszabadítanák a lámpát a gondot okozó részektől, a kábeltől és a transzformátortól, és kibelezve mégis elküldenék nekem. A válasz teljesen meghökkentett: “Semmi akadálya.” Csak küldenem kell a nevére és a címére egy levelet, amiben felhatalmazom az ILNAS-t arra, hogy kiszedjék az elektromos részeket a lámpámból. “Hogy Önök milyen rugalmasak!” − csúszott ki a számon, ami hallhatóan jólesett az ILNAS-os pasasnak, de ennyi dicséret igazán jár nekik ezért.

Megírtam a levelet, és gyorsan elküldtem interneten is, meg levélben is, hogy tuti biztosra menjek. Egy hét elteltével a lámpa, belső részeitől megszabadítva, megérkezett. Elvittük magunkkal dél-franciaországi nyaralásunkra, ahol átadtuk apukámnak szerelésre. Ő hazavitte magával Magyarországra, és kicserélte benne a vezetékeket, a transzformátort meg a foglalatot is. Most már csak arra várunk, hogy ennyi utazás és kaland után a lámpa visszakerüljön hozzánk Luxemburgba, és végre megálmodott helyére kerüljön, a WC-be.



Nincsenek megjegyzések: