2011. december 13., kedd

Christmas Parade Luxembourg városában

Bár több, mint hét éve élek itt, bevallom, eddig még sosem hallottam a luxembourgi karácsonyi parádéról. Egészen mostanáig. Vera barátnőm volt az, aki néhány napja felrakta a “Christmas Parade” (karácsonyi parádé) linkjét a Facebookra, hátha valakinek dob egyet a hétvégi programján ez az attrakció. Bár a parádé honlapja csak német nyelven olvasható, ami nekem ugye kínai, de azért mint egy olvasni nem tudó gyereknek a képek sokat elárultak. Na, meg ott volt a YouTube is, ahol rátaláltam egy pár évvel ezelőtti videóra. Igaz, hogy ez meg luxemburgiul volt, amivel szintén nem boldogulok, de szerencsére a képsorok itt sem hagytak cserben.

Amit láttam, az tisztára olyan volt, mint amilyen az amerikai karácsonyi filmekben szokott lenni. Tudják, mint például a “Hull a pelyhes” (Jingle all the way) című filmben, ahol a főszereplő, Howard (Arnold Schwarzenegger) egy karácsonyi parádén bizonyítja be a kisfiának, hogy mégis képes Turboman babát szerezni neki karácsonyra. Ha másképp nem, hát úgy, hogy ő maga lesz Turboman. Vagy a másik filmben, a Csoda New Yorkban (Miracle on 34th Street) címűben, ahol egy hatéves kislány szobájának ablakából szomorúan és kiábrándultan nézi a vidám karácsonyi forgatagot, a Cole áruház karácsonyi parádéját. Rezignáltságának oka, hogy zsenge kora ellenére, ő már tudja, hogy ez az egész parádé csak üzlet, és hogy a Télapó nem is létezik. Mindezt anyucikája korai felvilágosító munkájának “köszönheti”.







Hát, szerencsére mi még nem tartunk itt, az én gyerekem még hisz a Télapóban, ha nem is az áruházi ál-Télapókban. És mivel vasárnapra nem volt jobb programom, már kora délután átszemtelenkedtem Vera barátnőmhöz bizonyos tárgyak átadása ürügyén. Utólag is csak veregetem a vállam, hogy milyen ügyes voltam! Veránál ugyanis már be volt gyúrva egy adag mézeskalácstészta, ami csak arra várt, hogy együtt kiszaggassuk, megsüssük, kidíszítsük és nyomban meg is együk őket. Igazi remek, karácsonyos program volt, amivel hamar elrepült az idő a Christmas Parade kezdetéig.

Az öt órakor kezdődő parádéra így a két család együtt indult el − sőt, igazi meglepetésként, még a férjem is csatlakozott. Ahogy közeledtünk a belvároshoz egyre nagyobb tömeg volt, és én mondom, nagy mákunk volt, hogy mégis sikerült egy parkolóházban helyet találnunk a felvonulás útvonalának közelében. A parádé a Rue de Strasbourgról indult végig az Avenue de la Libertén, át a Pont Adolphe-on, hogy aztán jobbra fordulva megérkezzenek a Notre Dame katedrális elé. Mi egészen az Avenue de la Liberté első harmadáig sétáltunk, a Place des Martyrs-ig, ahol végül letáboroztunk, mert már láttuk feltűnni az első kamionokat.



Lili és Eszter az újabb szerzeményt nézegetik




Legelőször egy óriás télapósipka érkezett a Christmas Parade logójával. Aztán jött a Diekirch, az egyik luxemburgi sörgyár, akik világító mini sörösüveget osztogattak a bámészkodóknak. A Coca-Cola több kisebb-nagyobb kamionnal is jelen volt a rendezvényen, így a Coca-Cola többször is felbukkant jellegzetes piros télapós kamionjával, kólát osztogató hoszteszeivel. Ami érthetetlen volt számomra, hogy a hosztesz lányok mielőtt a kezünkbe nyomták volna a dobozos kólát, azzal a mozdulattal gyorsan fel is bontották. Pedig higgyék el, annyira nem voltak elgémberedve az ujjaink, hogy ne tudtunk volna elboldogulni egy fémkapszlival. Nyilvánvaló volt, hogy szigorúan, csak helyben fogyasztásra szánták a promó üdítőt. Mi viszont a “vízügyi-helyzetre” tekintettel, nem akartunk nagy iszogatásba kezdeni, így a kólás lányokat az est hátralevő részében inkább elkerültük.

Vera kislánya, Lili meg az enyém egyre jobban vérszemet kapott a sok ajándéktól, és  mániákusan kapni akartak mindenből − na jó, Lili azért ezerszerte visszafogottabban produkálta mindezt. Eszter viszont egyre harciasabbá vált. Képes volt percekig futni a Luxlait, majd később a Télapó járműve után, tőlünk teljesen eltávolodva. (Persze én meg futhattam utána, hogy el ne vesszen a tömegben.) Azért elég lehangoló látvány volt, hogy a gyerekem csak fut-fut kezét kitárva a kamion után, és a Luxlait csapata mindenfelé szórja az édes süteményt, csak a gyerekem felé nem. Végül egy valaki mégis megkönyörült rajta, és dobott neki egy műsütit. Most komolyan, felnőtt fejjel az ilyen hozzáállásra én azt mondom: “Akkor kell a fenének! Egyék meg, amit sütöttek!”. Az én gyerekemben viszont még nincs ilyen cinikus lemondás, ő még foggal-körömmel akar, bármi legyen is az. A csatából győztesen kikerültek diadalmas mosolyával jött végül vissza az édességgel, amit gondolkodás nélkül megfelezett kis barátnőjével. Hát, ez is az én lányom!



A Grincs



Legnagyobb sikerük mégis a mesebeli lényeknek volt. A felvonulók között volt Shrek és Csizmás Kandúr, de ők sajnos csak gyorsan elrohantak mellettünk. Grincset ellenben igazán sokáig nézegethettük, de ő meg tőlünk több méter magasan, a szánkóján ült. Volt még mézeskalács házikó mézeskalács emberkével, és voltak zöld ruhás manók kackiásan hegyes fülekkel. Voltak barnamedvének, jegesmedvének, hóembernek, nyúlnak beöltözött, a gyerekekkel szívesen kezet fogó, fényképezkedő animátorok. Eszter és Lili egy kis buzdításra minden jelmezes alakhoz odaszaladtak, hogy egy-egy ölelés erejéig odabújannak hozzájuk. A karácsonyi felvonulást végül a Télapó díszes kamionja zárta rénszarvasokkal és karácsonyfákkal.




Télapó szánkója



Ha jól tudom, ez már a tizedik alkalommal megrendezett parádé volt idén, ami körülbelül ötvenezer látogatót vonzott Luxembourgba. Közel hatszáz résztvevő és rengeteg luxemburgi cég vonult el az est folyamán előttünk. A már említett Luxlait, Coca Cola és Diekirch-en kívül, a Poll Fabaire pezsgőgyár, az Adler Mode, a Pizza Hut, az RTL és a DNR Radio is.








Még valami: a felvonulást megelőző két hétben Luxemburgban egyfolytában esett, mit esett, szakadt az eső. Különös módon, ezen a hétvégén viszont napsütéses, kellemesen hideg idő volt. Amint azonban vége lett a Christmas Parade-nak, és elindultunk hazafelé, újra be kellett indítani az ablaktörlőt az autóban. A felhők azóta újra besimultak Luxemburg felett, újra szürke minden, és az eső azóta is, szinte megállás nélkül ömlik.






Nincsenek megjegyzések: