Vége az óvodás éveknek, Eszter jövőre már iskolás lesz! Bár ezt csak így
magunk között mondom, mert ő szentül meg van győződve róla, hogy eddig is
iskolás volt, csak eddig “grande section”-os, szeptembertől meg már, ahogy ők
mondják “CP”-és (etjsd: szépés) lesz. A CP, azaz a “cours préparatoir
(előkészítő évfolyam), Magyarországon az első osztálynak felel meg. Nos, mivel
valójában a gyerekem óvodásból első osztályos iskolás lesz, a magyarországi
rokonok, barátok jogosan érdeklődtek, hogy volt-e Eszternek ballagása. Mert
ugye az unokaöcsém, Zsiga most ballagott a bölcsiből, Andi barátnőm kislánya, Lili pedig
az óvodából.
Nálunk viszont ilyen nem volt. Valójában nem is lett volna értelme,
hiszen Eszter nem ballag el az iskolából, ugyanabban az intézményben, az École
Française-ben folytatja tanulmányait, csak most már nem óvodásként, hanem
iskolásként. Eszter olvasatában meg pláne nincs értelme, mert hiszen ő eddig is
iskolás volt.
Azért mi sem maradtunk buli nélkül. Mint minden év végén, idén is
megrendezték a kermesse-t. Az meg mi a csoda? − kérdezték erre a magyarországi
ismerősök. Na hát, ez az, amit én meg nem tudok egy szóban megválaszolni. Ha
mégis röviden kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ez egy olyan év
végi gyereknap a francia iskolákban, ahol a szülők is jól érezhetik magukat.
Ezért aztán a dolgozó szülőkre tekintettel általában szombaton tartják.
Az iskola vezetése és a szülői munkaközösség tagjai már a tavaszi szünet
után elkezdik szervezni a kermesse-t. Május végétől pedig különböző fórumokon −
e-mail, hirdetőtábla − hívják fel a szülők figyelmét az aktív részvételre. Az
iskola titkársága mellett áll egy nagy interaktív órarend, amelynek
segítségével a szülők különböző feladatokra jelentkezhetnek. Pl. 12−13 óra
Madame Bonheur (bonőr) jégkrémárusítás, 13−14 óra Monsieur Parfait (párfé)
felügyel a célba dobásnál, 14−15 óra Madame Sage (százs) arcfestés, 15−16 óra
Monsieur Bavard (bávár) italárusítás. Mielőtt találgatni kezdenének, hogy
ismerik-e mondjuk Monsieur Parfait-t megsúgom, hogy egy gyerekkönyvből vettem
ezeket a karakterneveket. Ilyen nevű egyének − legjobb tudásom szerint − nem
járnak az École Française-be.
A felkészülésből a gyerekek sem maradnak ám ki. Általában minden osztály
külön produkcióval készül, amit az osztályteremben adnak elő a szülők
gyönyörűségére. Olyan ez, mint egy anyák napi ünnepség: mindenki szurkol a
saját gyerekének, hogy bele ne süljön a szövegébe, és aztán teljesen el vagyunk
alélva attól, hogy mennyire édesek a gyerekek. Eszterék a már említett
gyerekkönyvből − ahonnan a karakterneveket vettem −, a “Monsieur Madame”-ból
készítettek egy bábelőadást, de úgy, hogy még a hozzá való bábokat is a
gyerekek készítették el. Eszter Madame Chipie-t, egy kiállhatatlan, másokat
bosszantó asszonyságot játszott. Hogy is mondjam, a szerep és Eszter nagyon
egymásra találtak!
Az előadás után általában együtt reggelizik az osztály — szülők,
pedagógusok és gyerekek együtt. Mindenki hoz magával valami enni-innivalót,
amit aztán betesznek a közösbe. A szülők kicsit bájcsevegnek egymással meg a
tanárokkal, azután lassan elkezdenek kiszivárogni az udvarra, ahol már állnak
az italos, és ételes sátrak. A kantinban készül a menü, és ekkorra már a
gyerekprogramok is kezdenek összeállni.
A iskola bejáratánál árusítják azokat a tömböket, melyek tíz darab
szelvényt tartalmaznak, és ez szolgál a kermesse során fizetőeszköznek. Egy
szelvény egy eurót ér. A szelvényekért bort, sört, szendvicset, jégkrémet,
használt könyvet lehet venni, de egy szelvény ellenében vehetnek részt a
gyerekek az ügyességi játékokban és az arcfestésben is.
Eszter legelőször az ugráló várat támadta le, aztán voltunk a labda,
majd a babzsák célba dobásnál, a zsákba futásnál, és egy olyan helyen, ahol
karikákba kellett beugrálni meg egy padon kellett végigszaladni. Ha a gyerekek
az ügyességi versenyekben jól teljesítettek, akkor kaptak cserébe egy másmilyen
színű szelvényt. A kisebbek a nekik készült feladatokért rózsaszín szelvényt, a
nagyobbak a nehezebb feladatok megoldásáért sárga színű szelvényt kaptak.
Amikor összegyűjtöttek pár cetlit, akkor azt be tudták váltani egy általuk
kiválasztott játékra. Eszter meglehetősen sokat tanakodott, hogy a négy darab
szelvényéért buborékfújó készletet, puzzle-t vagy ütőkészletet kérjen
habszivacslabdákkal. Végül a buborékfújó nyert.
 |
| Tavaly ezt nyerte |
Én legjobban a könyvstand 14 órai nyitását vártam, mert ilyenkor potom
összegért, illetve szelvényért lehet hozzájutni francia, angol és német nyelvű
könyvekhez. A nagy tolongás ellenére nekem sikerült megszereznem Charles
Dickens karácsonyi énekének Disney-változatát, és egy aranyos történetet két
kismalacról. Tavaly ilyenkor én is a könyves stand mögött álltam, de mivel idén
a lakásfelújítás lekötötte minden energiámat, már nem volt erőm buzgolkodni.
 |
| Eszter tavaly a könyves standnál |
Eszter elég hamar
elfáradt, nyűgös, türelmetlen és összevissza zizegő volt. Emiatt viszonylag
hamar eljöttünk, de még távoztunkban bedobtuk szelvénygyűjtőink végét egy
urnába, hogy részt vehessünk a tombolán. Tavaly semmit nem nyertünk, aminek
legfőbb oka az volt, hogy a gyűjtő végét darabokra szedtük, és úgy dobtuk az
urnába. Na ez az, amit nem lett volna szabad. Idén egyben hagytuk, és hozzáértésünknek meg is lett az eredménye. Pár nappal később tudtuk meg, amikor
valamilyen iskolai ügyet intéztünk a titkárságon, hogy nyertünk vagy fél tucat
történelmi könyvet meg egy Swarowski-kristály fülbevaló klipszet. A klipsz
azóta nálunk keresi rendes és szerető gazdáját.
