2010. november 29., hétfő

Téli fények

Egész novemberben esős, szürke idő volt. Ha összeszámolnám a napsütéses órák számát ebben a hónapban, talán kiadna egy nappalt, mondjuk úgy tizenkét órahosszát. Ez a megállapítás természetesen nélkülöz mindenféle tudományos mérést, csupán csak egy megérzés, egy novemberi hangulat a részemről. November 26-án viszont hóesésre ébredtünk, és innentől kezdve vagy szállingózott a hó, vagy gyönyörűen sütött a nap. Talán az időjárás is megérezte, hogy közeledik a Mikulás, a karácsony, és ilyenkor illik valami szépet produkálni, így Luxemburgban az adventi időszak kezdetét hóval üdvözölte.

Itt Luxembourgban november 26-án nyitották meg kapuikat az adventi vásárok, ettől a naptól kezdve lehet látogatni a város két pontján felállított faházakat. A belvárosban, a Place d’Armes-on lévő vásár hivatalos neve, nem fogják kitalálni, Marché de Noël (karácsonyi vásár), amely 10.30-tól 20 óráig várja a látogatókat. A vasútállomáshoz közeli, Place de Paris-n lévőt már Marché de Saint-Nicolas-nak (Mikulás-vásár) hívják. Ez 11-től 20 óráig van nyitva. Nincs hétvégi hosszabb nyitvatartás. Egy-két internetes fórumon, ahol a környék (Grande Région) adventi vásárairól osztották meg tapasztalataikat a fórumozók, a luxembourgi vásárokkal kapcsolatban hangot adtak abbéli csalódottságuknak, hogy igen korán, már 20 órakor bezár a vásár. Én viszont megnéztem a környék nagyobb városaiban lévő vásárok nyitvatartását, és bizony nem sok különbséget találtam. A trieri minden nap 20.30-ig van nyitva, kivéve szombatot, amikor 21.30-ig. A metzi a luxembourgihoz hasonlóan 20 óráig van nyitva, szombaton viszont hajlandóak ők is egy órácskával tovább nyitva tartani. Még Budapesten sem tartanak ennél tovább nyitva. Szóval, igazán nem lehet okunk panaszra. Ráadásul, ha belegondolunk, hogy télvíz idején mit kell ezeknek az utcai árusoknak kiállniuk, hát le a kalappal előttük. Vasárnap este, amikor a minusz fokban megláttam, hogy remeg a keze a gofrisütő lánynak, komolyan megsajnáltam szegényt.







A luxembourgi nem sokban különbözik azoknak a karácsonyi vásároknak a kínálatától, melyek Európa más nagyvárosaiban is megtalálhatóak ebben az időszakban. Meleg italként itt is forralt bort és puncsot ihatunk kis csizmát formázó, megvásárolható bögrében „Schéi Krëschtdeeg“ (Kellemes karácsonyt) felirattal. Az ételkínálat palacsinta, gofri, sült kolbász, és a luxemburgi „gromperekichelcher“ almaszósszal – ez nem más, mint reszelt burgonya sütve, ami hasonlít a Magyarországon is ismert tócsnira vagy lapcsánkára. De lehet enni kínai tésztát is dobozban, sőt ismét itt van magyar kürtőskalács is. A Németországban élő erdélyi származású magyarok, nagy örömünkre, már évek óta minden jelentős luxembourgi eseményen itt vannak, legyen az Schueberfouer vagy adventi vásár.






Na, és ki ne hagyjam az ajándékkínálatot, ami egészen borzalmasnak mondható. A karácsonyfadíszek még hagyján, de a seprűnyélen ficánkoló boszorkányok és a tigrisszobrok a giccsesség netovábbjai. Nem is tudom, hogy ki lehet az aki innen szerzi be a karácsonyi ajándékokat, de azt sem állítom, hogy én soha nem vásároltam még innen. Naná, hiszen általában gyerekkel megyek, aki mindig kihisztizik magának innen valamit. Na jó, bevallom, nem mindig kell nagyjeleneteznie, valamikor elég hamar meggyőzhető vagyok. A mini télapós hógömbnél elég hamar igent mondtam, a világítós télapósapkánál már alkudoztunk, az ugató és farokcsóváló kutyánál viszont már komoly hiszti volt.






A gyerekek szórakoztatására van először is jászol kis Jézussal, Józseffel, Máriával, valamint kitömött állatokkal. Van még körhinta és kisvasút, úgy szintén plasztikszobrok: hóember és Télapó.






A Place d’Armes-on lévő pavilonban időnként kórusok, zenészek lépnek fel, akiket nem lehet nem észrevenni a vásár területén felszerelt kihangosítók miatt. A színvonal változó - a sramlizenétől, a karácsonyi és kórusdalokon keresztül minden van.

A november 26-tól december 24-ig tartó rendezvény neve, a tavalyi évhez hasonlóan: Winter lights (Téli fények). A név kötelez, így aztán szépen ünnepi fényekbe burkolták a várost. Az Avenue de la Liberté és a belváros fáinak lombkoronái lámpákkal vannak tele. Díszkivilágítást kaptak a belvárosi utcák. Luxembourg különböző pontjain hatalmas kivilágított fenyőfákat állítottak fel. Ezekhez a tavalyi évhez hasonlóan energiatakarékos égőket használnak.






A város különböző pontjain – így a merli park főbejáratánál, a Glacis egyik sarkán, a Place Guillaume-on (Knudler) – már most árusítják a fenyőfákat, igen borsos áron. Érdemesebb azonban várni a nagy üzletek választékára, mert sokkal olcsóbban hozzájuthatunk egy-egy szép darabhoz. A Cactus fenyőfáival eddig még mindig meg voltunk elégedve. Azért gondoljanak bele, ha már most árusítják őket, akkor vajon mikor vágták ki őket, és a jó ég tudja, hogy vajon kibírják-e szent estéig? Na, majd meglátjuk.







A bevásárlóközpontok is igyekeznek megfelelni az ilyenkor szokásos vásárlási dömpingnek. A Belle Etoile és az Auchan mostantól minden vasárnap nyitva lesz. Ráadásul az Auchannak olyan hasonló stílusban dekorálták ki a folyosóit – mozgó jegesmedvékkel és játékmackókkal -, hogy komolyan déjà vu érzésem van tőle, és azt képzelem, hogy mint réges régen, a budapesti Árkádban sétálok.