2011. február 9., szerda

Oberweis

Oh, az Oberweis! Az egyetlen hely, amely feledtetni tudja a magyar cukrászdák hiányát! Térjenek csak be a belvárosi Oberweis-üzletbe, az emeleten olyan miliő fogadja majd Önöket, mint ha egy kis hangulatos budapesti cukrászdába léptek volna be. Az Oberweis kínálata azonban nem áll meg a péksüteményeknél és a tortaszeleteknél. Itt az is megtalálja a számítását, aki a sós falatokat részesíti előnyben. Lehet rendelni szendvicseket, salátákat, “canapé”-kat. Ez utóbbi nem valami ülőalkalmatosság, hanem kis kenyérdarabka, amire mindenféle finomságot felhalmoznak. Délben azonban, az aktuális menüből rendes meleg ételt is választhatunk. Ehetünk levest is, vagy akár egy hússzeletet valamilyen körettel.








Nemrég az étlapjukon megakadt a szemem a muszakán. Kint tél volt és hideg. Én meg melegségre vágytam. Na meg szerettem volna megtudni, hogy készítik “á la Luxembourgoise” a muszakát. Nagyon fincsi volt - nem szúrták el burgonyával, és kellemesen fahéjas ízesítést kapott. És a fő, hogy a muszakát nem csak délben lehet kérni. Mi már kértük és kaptunk délután is.

Másik téli kedvencem a Mont Blanc, amiért már nem egyszer betértem hozzájuk. Ez esetben az ízélménnyel nem Görögországba, hanem Magyarországra, a gyerekkoromba vágytam. A Mont Blanc ugyanis olyan mint a mi gesztenyepürénk, csak persze nem mirelit püréből készítik, hanem száz százalékig gesztenyéből. A Mont Blanc abban is különbözik a mi gesztenyepürénktől, hogy a hozzávalókat fordított sorrendben pakolják egymásra. Itt a tejszínhab (szintén igazi) nem a gesztenye tetején van, hanem a gesztenyehalom alatt megbújva. A meglepetések sorozata azonban itt nem ér véget. A tejszínhab is rejteget valamit a közepén, mégpedig csipkebogyólekvárt. Hogy ez milyen isteni így együtt! Ez az egész kompozíció egy linzerkosárkában csücsül. A lányom viszont nem mutat érdeklődést a Mont Blanc iránt, hiába beszélek neki arról, hogy az én gyerekkoromban ez mekkora szenzáció volt. Ő a Javanais-ra, a jávai szeletre esküszik!



A Mont Blanc egy óriásplakáton a belvárosban



Mióta itt élünk sok-sok születésnapot ünnepeltünk már itt Luxemburgban. Szerencsénkre az Oberweis-t elég hamar felfedeztük, és azóta az összes jeles alkalomra innen szerezzük be a tortát. Eszter első születésnapi tortája is innen származott, legalábbis a póttorta, ami a fotózáshoz kellett, mert az én cukor nélküli alma-mazsola tortám nem volt túl ínycsiklandó, legalábbis látványnak. Nem volt az az igazi fotótéma. Ellenben az Oberweis tortája gyönyörűséges volt a kis piros masnival átkötve. Egyébként is el kell árulnom, hogy az Oberweis összes tortája, süteménye, hideg-sós falatkája, mind úgy néz ki, mintha valamilyen gasztronómiai versenyre akarnák benevezni. Szóval a dizájnt is magas fokon művelik.







Annyira figyelnek a részletekre, hogy saját Oberweis feliratú tányérjaikban és csészéikben szolgálják fel termékeiket. Volt egy megérzésem a porcelánok gyártójával kapcsolatban, ezért, hogy sejtésemet igazoljam bizony felfordítottam a tányérom alját. Ne  aggódjanak, a tányér már teljesen üres volt! Szépen akkurátusan, az utolsó morzsáig megettem a Wendy névre hallgató csokoládés szeletet. (Próbálják ki, érdemes!) Jól gondoltam, az Oberweis számára is a Villeroy&Boch gyártja az étkészletet.





Ez nem a Wendy



Luxemburgban összesen öt Oberweis üzlet található: a belvárosban a Grand Rue-n, az Auchan bevásárlóközpontban Kirchbergben, a Cloche d’Or-nál (Rue Kroll), a City Concord bevásárlóközpontban Bertrange-ban és a luxembourgi vasútállomáson (Gare Centrale). Ha betérünk egy ilyen üzletbe, ne üljünk le egyből mint a magyar cukrászdákban. A pultnál válasszuk ki a süteményt vagy sós falatot, akkor is ha nem elvitelre kérjük, hanem helyben szeretnénk fogyasztani. A pult mögött álló pincérnőtől kapunk egy cetlit, amit magunkkal kell vinnünk a kiválasztott asztalhoz. Leülve már tovább folytathatjuk rendelést - kérhetünk kávét, forró csokoládét, ásványvizet, esetleg bort vagy pezsgőt.

A Maison Oberweis-t 1964-ben alapította egy házaspár, Pit és Monique Oberweis. A cég most is családi vállalkozásként működik. Jelenleg az alapítók két fia, Tom és Jeff, valamint feleségeik, Nicole és Léa irányítják a céget. Az első üzletük valahol a Limpertsberg-negyedben volt, de ez ma már nincs meg.






A minap találtam egy angol nyelvű cikket az interneten, ami kapcsolatba hozza az amerikai Oberweis Diary-t és a Luxemburgi Oberweis-t. A cikk szerint, az amerikai tejtermékeket és jégkrémeket forgalmazó Oberweis-vállalat, amely szintén családi kézben van, ezentúl trüffelgolyókat is fog forgalmazni. Ehhez az adta nekik az inspirációt, hogy amikor a hetvenes években ellátogattak Luxemburgba felfedezték távoli rokonaikat, a luxemburgi Oberweis-eket. Luxembourg városban sétálgatva teljesen meg voltak döbbenve, amikor a saját nevüket látták kiírva egy cégtáblán. Úgy tűnik elirigyelték a luxemburgi kuzinoktól az isteni csokoládékat, és ők is szerették volna ezzel bővíteni kínálatukat. Az amerikai Oberweis Diary eleinte Luxemburgból, a rokonoktól importálta a jó minőségű csokoládét termékeikhez, de vám és egyéb logisztikai problémák miatt később elálltak ettől.







Nos, visszatérve a luxembourgi Oberweis-ra, azt hiszem két problémát így a végén mindenképpen meg kell említenem velük kapcsolatban. Az egyik az, hogy nincsenek nyitva vasárnap, a másik, hogy még nem nyitottak üzletet az utcánkban.


Íme a cikk a luxemburgi és az amerikai Oberweis kapcsolatáról:
A következő link az amerikai Oberweis-honlapja. Itt arra az oldalra kerestem rá, ahol bejelentik a trüffelgolyó forgalmazást.